Adószámmal rendelkező magánszemélyek felhasználói státusza, avagy az „Őrség panasza „de happy end”-el!

 

Adószámmal rendelkező magánszemélyek felhasználói státusza,

avagy az „Őrség panasza „de happy end”-el!

 

Még 2026 júniusában keresett meg az Őrség és Vidéke Vendégvárók Egyesülete, hogy az itt közzétett cikkeim alapján lássam el őket jogi tanáccsal a magánszálláshelyet adók víziközmű jogi státuszával kapcsolatban.

A probléma lényege az volt, hogy a VASVÍZ Zrt. weblapján egy felhívást tett közzé, melyben fokozott ellenőrzésre figyelmeztette azokat a felhasználókat, akik az ingatlanukon jövedelemszerző gazdasági tevékenységet végeznek, de a víziközmű-szolgáltatást, mint lakossági felhasználók veszik igénybe.

Ezzel együtt a VASIVÍZ Zrt.  2026. szeptember 15-ig egy türelmi időszakot is hirdetett azzal, hogy akik eddig az időpontig önként bejelentik az ügyfélszolgálaton, hogy lakossági előfizetésük ellenére jövedelmeszerző gazdasági tevékenységet folytatnak az ingatlanon, azok különböző kedvezményekben részesülhetnek, így pl. az öt éves elévülési idő ellenére csak 2024. január 1-re kell visszamenőlegesen a nem lakossági (közületi) díjat megfizetniük. (Milyen érdekes véletlen, hogy a 25/2023. (XII.13.) EM rendelet éppen 2024. január 1-től szabályozta, és emelte meg egységesen a nem lakossági (közületi) díjakat.)

Abban is „nagylelkű” ajánlatot tett a VASIVÍZ Zrt., hogy a saját Üzletszabályzatában meghatározott 150.000,- Ft-os kötbért csak 50.000,- Ft-ra mérsékli az önkéntes bejelentőknek, ha azonban a felhasználó nem él ezzel a „kegyelmi” lehetőséggel, akkor a VASIVÍZ Zrt. a törvény teljes szigorával sújt majd le.

Amint látható, ez a probléma is az általam ezeken az oldalakon már számtalanszor tárgyalt kérdéskörre, a lakossági felhasználó és a nem lakossági felhasználó definíciójának problematikájára vezethető vissza.

Az érintett felhasználókat tömörítő egyesületnek elmondtam, amit ezeken az oldalakon mindig meg szoktam tenni:

1.)    Jelenleg a nem lakossági felhasználó (közületi felhasználó) fogalmának nincs definíciója a Víziközmű törvényben, ezért csak arra tudunk hivatkozni, ami a lakossági felhasználó definíciójára vonatkozik (Vksztv. 2.§ 15. pont).

2.)    A jogalkotó felé számtalanszor jelzett probléma kapcsán csak annyit sikerült elérni, hogy az akkori, erre hatáskörrel rendelkező Energiaügyi Minisztérium kimondta, hogy a használat jellege dönti el, hogy „jövedelemszerző gazdasági tevékenysége” körében veszi-e igénybe a felhasználó az ingatlant, vagy sem. Ennek megfelelően vannak tipikusan olyan tevékenységek, amelyekhez a felhasználó vizet vesz igénybe, mint például az autómosó, a fodrász, és nem ilyenek pl. a könyvelő iroda, a kozmetikus stb. stb. Bár az nyilvánvaló, hogy a jogszabálynak egyértelműnek kellene lennie, mert a nem egyértelmű jogszabály az alaptörvény/alkotmányellenes.

3.)    A nem lakossági felhasználóval csak kifejezetten írásban, szerződéssel jön létre a jogviszony (Vksztv. 51.§ (2)) ennek hiányában, a bírói gyakorlat szerint, nem lehet szankciót sem érvényesíteni a felhasználóval szemben. A jelenlegi bírói gyakorlat erre vonatkozó szerződés hiányában nem fogadja el a szerződésszegéssel okozott kár lehetőségét, így a nem lakossági felhasználóval szemben csak a szerződésen kívül okozott kár szabályai szerint lehetne eljárni, ilyen perről azonban eddig nincs tudomásunk.

4.)    A bírói gyakorlat szerint ugyanakkor, aki elismeri, hogy a nem lakossági felhasználó státusz fennáll, és ezt írásban bejelenti a szolgáltató felé, azzal szemben a szolgáltató már eljárhat.  Ezzel tehát gyakorlatilag megnyílik az út a szolgáltató követelései felé, amelyek a bejelentés megtörténtével a következők lehetnek:

-          Viziközmű-fejlesztési hozzájárulás megfizetése a nem lakossági felhasználói jogviszony keletkezéséig visszamenően.

-          A 2024.01.01.-én megemelt közületi díj megfizetése 2024.01.01-től, illetve ennek késedelmi kamata.

-          A 2024.01.01. előtti nem lakossági díj megfizetése a jövedelemszerző gazdasági tevékenység kezdetéig, és az ezután fizetendő késedelmi kamat, amelyből le kell vonni azt az összeget, amit a felhasználó lakossági díjként megfizetett.

-          Az Üzletszabályzatban meghatározott kötbér, mivel a gazdasági tevékenység folytatását nem jelentette be.

-          Természetesen mindez a szennyvízdíjra is vonatkozik (amennyiben van csatornaszolgáltatás), hiszen azt az elfogyasztott ivóvíz alapján számolják ki.

-          Amennyiben a felhasználó nem akar a teljes fogyasztás után nem lakossági díjat fizetni, akkor az elkülönült vízhasználatot mellékmérővel kell mérnie, ami esetlenként 2-300.000,- Ft költséget jelent.

Itt két dolgot rögtön ki kell emelni:

Az tévhit, hogy a szolgáltató csak 5 évre visszamenően támaszthat követeléseket. Az öt éves elévülési idő csak a követelés bírósági érvényesíthetőségének határideje, ez a kimentés viszont nem automatikus! Az alperesnek kifogás formájában kell hivatkoznia az elévülésre a perben, ellenkező esetben a Szolgáltató 20 évre (vagy akármennyire) visszamenően is követelhet, és azt a bíróság meg is fogja ítélni, ha az a felhasználó nem emel ez ellen kifogást. (Pl., ha nem megy el a tárgyalásra). Ha a felhasználó az elévülési időn túli követelést is teljesíti, azt un. „naturális obligációnak” hívják, ami ebben az esetben jogszerű teljesítés, tehát már soha nem követelhető vissza.

A másik fontos tény, hogy a víziközmű társaságok most már szinte kivétel nélkül állami vagy önkormányzati tulajdonban vannak, tehát köztulajdonú gazdasági társaságok, amelyek közpénzt használnak, ennek megfelelően bármilyen jogszerű követelés elengedése az érintett vezető esetében a hűtlen kezelés bűntettét vonhatja maga után.

Ez alól egyetlen kivétel van: a kötbér. Ebben az esteben a jogszabály maga is eshetőlegesen fogalmaz (a szolgáltató „kötbért szabhat ki”) így a szolgáltatónak nincs kötelessége a kötbért érvényesíteni.

Mármost a VASIVÍZ Zrt. által kilátásba helyezett szankciók vonatkozásában felmerül a kérdés, hogy joguk van-e lemondani minden más törvényes követelésükről, másrészt ha ilyen nagylelkűek, akkor egyáltalán miért vetnek ki ezekre az emberekre egyáltalán bármilyen kötbért?

Egyébként az ügyfelek joggal aggódtak, mivel a VASIVÍZ Zrt. a szolgáltatók között egyre divatosabb módon igen kreatívan kezdte értelmezni a mindenkori üzletszabályzatban fennálló szabályozási lehetőségeit.

Ennek megfelelően pl. úgy döntött, hogy ha a Kormány nem teszi meg, akkor majd ő meghatározza a nem lakossági felhasználó fogalmát (VASIVÍZ Zrt. Üzletszabályzat 3. pont 8. oldal 4. bekezdés „közületi felhasználó”.)

Másfelől úgy döntött, hogy akit ő közületi felhasználónak minősít, és az mégsem írja alá a közszolgáltatási szerződést, akkor ő egyoldalúan felfüggesztheti a szolgáltatást, nemcsak az ivóvíz, hanem a szennyvíz szolgáltatást is! (VASIVÍZ Zrt. Üzletszabályzat 7.2.1. pont (9) bekezdés).

Mindkét pont jogszabályba ütközik természetesen, de ez hosszabb jogi fejtegetést igényel, ezért most nem térek ki rá.

Elmondtam az ügyfeleimnek, hogy a pillanatnyi joghézag miatt nem lehet őket arra kényszeríteni, hogy közületi szerződést írjanak alá a VASIVÍZ Zrt.-vel, ugyanakkor ez egy átmeneti állapot, ami nem maradhat fenn sokáig. Amennyiben viszont úgy döntenek, hogy aláírják a bejelentést a gazdasági tevékenységről, akkor azzal is számolni kell – ahogyan azt már itt számtalanszor írtam –, hogy bármekkora tartozás miatt felfüggeszthetik nem csak az ivóvíz-, hanem a szennyvíz szolgáltatást is, (elképzelhetjük mivel jár ez egy szálláshely esetében) mivel a közületi felhasználót nem védi semmilyen jogszabály a kikapcsolás ellen.

A legtöbben egyébként nem is azt kifogásolták, hogy többet kell fizetni a vízért, hanem azt, hogy ők becsületesen és jó szándékkal jártak el, a vízóra leolvasó 10 éve ott jár el, tudja hogy magánszálláshelyet adnak ki, miért most jutott eszébe ez most a szolgáltatónak?

Később megtudtam, hogy az Egyesület kérésére a VASIVÍZ Zrt. – nagyon korrektül – egy tájékoztatót tart az érdeklődőnek, ahol minden kérdésre magyarázatot ad.

(Az egyesület rendkívül pontos kérdéssort állított össze, igyekezve minden lehetséges szituációt vázolni: onnan kezdve, hogy a néni saját házában lakik, és az egyik szobát kiadja, azon keresztül, hogy a pajtában lovakat is tartanak addig, hogy valaki egy 14 szobás panziót üzemeltet stb. stb.)

A találkozóra 2026.09.02-án került sor a festői szépségű Őriszentpéteren. Arra kértem az ügyfeleimet, hogy szigorúan csak érdeklődő hallgatóként vehessek részt a megbeszélésen.

A VASIVÍZ igen nagy reprezentációval érkezett, de így is meglepetést okozott, hogy a terem zsúfolásig megtelt kb. 100 érdeklődővel. Kiderült ugyanis, hogy a gyönyörű, de gazdaságilag meglehetősen mostoha körülmények között fejlődött Őrségben szinte mindenki részt vesz a falusi turizmusban.

A találkozó elején még azok a szokásos mondatok hangzottak el, amelyekkel a szolgáltatók általában ilyenkor manipulálják a felhasználókat:

„Nincs mit tenni, ezt mondja ki a törvény, nekünk is ezt kell betartani… Mi csak jót akarunk, segíteni szeretnénk, de hát a törvény az törvény, tetszik látni, hogy így is milyen nagy kedvezményeket adunk (ÉÉÉÉÉSSSS!!!!) „véletlenül” van is nálunk pár száz darab bejelentő lap, amelyet itt most kiosztanánk, amit ki tetszik tölteni aláírni, és már indulunk is…”

Hamar kiderült azonban, hogy azon kívül, hogy ezek az emberek felkészültek a jogaikból, egyben egy speciális felhasználói csoport is, amelyet nem lehet beilleszteni abba a fogalomba, hogy „jövedelemszerző gazdasági tevékenység” céljából veszi igénye a víziközmű-szolgáltatást.

Ezek az emberek lakossági felhasználóként kötöttek közszolgáltatási szerződést a VASIVÍZ Zrt.-vel (ahogy egy idős hölgy elmondta, kifejezetten jelezte a bekötésnél, hogy ilyen tevékenységet akar folytatni, mégsem mondtak neki semmit az ügyfélszolgálaton 10 évvel ezelőtt), ugyanakkor szállásadóként  tételes átalányadó fizetési kötelezettséget vállaltak, így úgynevezett adószámmal rendelkező magánszemélyek, így számvitelileg nem keletkezik „jövedelmük”, gazdasági tevékenységet folytatnak ugyan, de tevékenységüket nem lehet „jövedelemszerző”-nek minősíteni.  (Szja Tv. 57/A.§ (3)-(4))

A szolgáltató képviselői saját bevallásuk szerint sem voltak erre a helyzetre felkészülve, ők valószínűleg az várták, hogy Kft-kel, Bt-kel, és egyéni vállalkozókkal szembesülnek majd, holott az Egyesület által előzetesen írásban megküldött kérdéssor kifejezetten utalt erre a speciális helyzetre.

Eltekintve attól, hogy mint mindig, most is voltak olyanok, akik a saját igazságukat próbálták keresni, a hozzászólások szakszerűek voltak, és gyorsan fényt derítettek arra, hogy itt bizony egy speciális felhasználói csoportról van szó.

A kezdeti nagy lendület után már nem is volt olyan biztos a szeptember 15-ei dátum, és nem is annyira erőltették már a kiosztott bejelentőlapok aláírását, (tudtommal senki nem írta alá), helyette állásfoglaláskérés lesz a MAVIZ-től.

Félszegen tettem fel a kérdést, hogy tudomásom szerint a Minisztérium javaslatokat kért be a Víziközmű törvény módosítása kapcsán, ezért „nem lenne-e célszerű” megvárni, hogy a jogalkotó rendbe rakja ezt a kérdést, és akkor nem kellene az embereket zaklatni…

A gazdasági vezető asszony válasza erre az volt, hogy ő tudja, hogy ezzel nem fog foglalkozni a jogalkotás, mert lényegtelen…

Nagyon reméljük, hogy az Élő Környezetért Felelős Minisztérium nem így tudja, és végre rendezi a nem lakossági felhasználok fogalmát a Víziközmű törvényben. A Falusi és Agroturizmus Országos Szövetsége (FATOSZ) mindenesetre már jelezte a szabályozási problémát a Minisztérium fel.

Mondhatni, hogy „lapzártakor” jött a hír, hogy a VASIVÍZ Zrt. arról tájékoztatta az Egyesületet, hogy „kivette a kampányából” az adószámmal rendelkező magánszemélyeket, tehát elfogadta az érveket, és nem tekinti őket közületi felhasználónak.

Továbbra is fenntartotta a kampányt az egyéni és társas vállalkozások esetében, de az eredeti szeptember 15. helyett 2027. január 31-ig, ami feltehetően már az új jogszabályok hatálya alá kerül majd.

Ritkán látunk az ilyen kérdésekben happy end-et, de most sikerült!

 

kelt: Budapest, 2026. 09. 08.

 

 

Dr. Szabó Iván LLM

ügyvéd