Amikor Tusnádon a Tiszáról esett szó, de nem úgy…

Bármilyen furcsa, de Tusnádon nemcsak a celebek, és influenszerek viselt dolgairól, az orosz-ukrán-kínai-amerikai globális összefüggésekről, vagy várható nagy politikai bejelentésekről esett szó, hanem példának okáért a Tiszáról is.

Nem „arról” a Tiszáról, hanem a másikról: a folyóról.

Pontosabban eredetileg az Oltról (minek frissítő vizében most sokan megfürödtek), és a Dunáról, amelyeknek a rendezvény címe szerint egy sorsa.

Ezen a címen került ugyanis meghirdetésre az a kerekasztal beszélgetés, amelyre 2025. július 23-án 13. 30 kor került sor Tusnádfürdőn a Bornemissza Anna sátorban.

A beszélgetés témája a vízgazdálkodás, és a víziközmű szolgáltatás volt, amelyen az anyaország igen erős csapattal képviseltette magát, tekintve, hogy a vízgazdálkodás és a víziközmű szolgáltatás legfontosabb szereplői is részt vettek a vitán, így V. Németh Zsolt államtitkár az Energiaügyi Minisztériumból, Haranghy Csaba a Nemzeti Vízművek Zrt. vezérigazgatója, Láng István az Országos Vízügyi Főigazgatóság főigazgatója, és Hubai Imre az Agrárminisztérium államtitkára.

A beszélgetés viszont kicsit nehezen indult mert a vitát levezetni hívatott Illyés Szabolcs (H2O Gruop) nem érkezett meg, de hiányzott Barabás László Brassó Város városmenedzsere is.

Szerencsére kb. 10 perc kínos várakozás után egy rátermett ifjú hölgy (mint később megtudtam, Papp Réka az EM Minisztériumból) magához ragadta a kezdeményezést, és felkonferálta a megjelenteket, ami annál is inkább hasznos volt, mert a korai programkezdés ellenére a sátor hamarosan teljesen tele lett.

Azt kell mondjam, hogy a beszélgetés a moderátor hiányában is remekül sikerült, az előadókhoz annyi kérdés érkezett, hogy a beszélgetés végén már úgy kellett kitessékelni a hallgatóságot, hogy a tervezett időt jelentősen túllépve, adják át helyüket a következő kerekasztal beszélgetésnek.

A vita vezető témája kivételesen nem  a Parajd-i tragédia volt (arra pénteken egy külön kerekasztal beszélgetésen került sor) hanem – érhető módon - az aszály, és annak következményei.

Enne keretében elhangzott, hogy huszonöt év után végre egy főhatóság, az Energiaügyi Minisztérium alá került a vízgazdálkodás és a víziközmű szolgáltatás is. Ez utóbbi megtudtuk, hogy történelmileg hol az agráriumhoz, hol a vezetékes energiaszolgáltatások közé sorolódott.

Mindenesetre a víz kérdésének egy szaktárca alá rendelése annak a jele, hogy a Kormány komolyan akarja venni a vízgazdálkodás és víziközmű szolgáltatás kérdését a globális felmelegedés, és az ebből eredő klíma változás kihívásával szemben, amelynek legfontosabb szegmense: a víz.

Márpedig itt is kiderült, hogy a baj nagy, mondhatni óriási…!

A globális felmelegedés Magyarországon az Alföld egyes vidékein nem annyira globális -  mint Hubai Imrétől államtitkártól megtudhattuk - hanem nemzeti: az európai átlaghőmérséklet emelkedés 3 Celsius fok, de Magyarországon ez 5 Celsius fokot jelent.

Láng István főigazgató azzal érzékeltette a helyzet súlyosságát, hogy egy „Tiszányi” vizet kellene a talajba engednünk ahhoz, hogy a kritikusra csökkent talajvízszint 1 métert növekedjen, de nem egy méter hiányzik a talajból!  Az előadásokból az is kiderült, hogy pusztán az öntözés ide már régen kevés, a talajnedvesség szintjét kell valahogy visszaállítani.

A slágertéma természetesen a folyószabályozás elégtelen volta, valamint a vízvisszatartás problémájának rendezése, és a folyók (pld. a Tisza) kritikusan alacsony vízállása volt. A közhidelemmel ellentétben viszont az is kiderült, hogy komoly tervek és intézkedések készülnek a vízvisszatartás megoldására.

Víziközmű szolgáltatás kapcsán kérdeztem az államtitkárt, hogy befejezettnek tekinthető-e a víziközmű cégek 2022-ben kezdődött integrációja, illetve hogy az integráció hiányában hogyan valósíthatóak meg a regionális rendszerek összekapcsolásai, és vízkormányzás?

A kérdésre meglepően egyenes, és világos választ kaptam: V. Németh Zsolt államtitkár úr az integrációt nem egy tervezett stratégai lépésnek, sokkal inkább egy kényszerhelyzet által előállt szükségszerűségnek tekintette, amelyet az indokolt, hogy 2022-ben a víziközmű cégek nagy része az energiaválság miatt gyakorlatilag csődbe került. Az integráció gyakorlatilag lehetőséget adott az önkormányzatok arra, hogy az ellátási felelősséget átadják az államnak. Ahogy az államtitkár úr fogalmazott, „ez nem „téeszesítés” volt, sem muzsikás bandával, sem verőemberekkel nem mentünk, az önkormányzatok választhattak” A Fenntartásii Alap létrehozásával aztán mindenki egyenlő esélyt kapott, és ahogyan fogalmazott, Lantos Miniszter úrnak is, az az álláspontja, hogy a verseny mindig jót tesz. Így most mind az állami mind az önkormányzati cégeknek van lehetősége a bizonyításra.

Haranghy Csaba a Nemzeti Vízművek Zrt. vezérigazgatója némileg már árnyaltabban fogalmazott, lemondva hogy jelenleg is több száz önkormányzat jelentette be igényét arra, hogy átadja a vagyonát és az ellátási felelősséget az államnak, így igény szerint kerül sor további integrációra. Egyébként is beszélhetünk egy lassú, de biztosan haladó belső integrációról is, amelynek nem a víziközmű cégek önállóságának megszűnése az alapja, sokkal inkább a a rendszerek összhangba hozása. A vízkormányzás kapcsán elmondta, hogy a víziközmű szektor tizenöt éve nem lépett akkorát előre, mint az utóbbi két évben, ezért most azokra a feladatokra akarnak koncentrálni, amelyek közvetlenül előttük vannak. Mindemellett hosszú távon nem akarnak megfeledkezni az országos vízkormányzás megvalósításáról sem.

A hallgatóság köréből számos kérdés érkezett, amelyek elsősorban a „zöld” a vízgazdálkodással, öntözéssel, vízvisszatartással kapcsolatosak volt, de közös jellemzőjük volt, hogy a kérdezőket az őszinte aggódás, a segítőkészség, és az együtt gondolkodás vezérelte.

A tényleg jó hangulatú beszélgetés tanulsága az volt, hogy bár valóban nagyon fontos lehet, hogy ki milyen feliratú pólót vesz a fel a gázsija mellett a koncertjére, és hogy vajon mit gondolunk az oroszokról, az ukránokról, Trumpról, Putyinról, de az éghajlatváltozás, és ezen belül a víz problémája itt van az orrunk előtt, és ha nem fogunk össze ennek megoldásában, akkor pártállásra tekintet nélkül fogunk – ahogy Hubai Imre fogalmazott – „megfőni mint a béka”.

2025.07.31.

Dr. Szabó Iván LLM