Dr. Szabó Iván

    A víziközművek államosítása, avagy ez nem az az ágytál…. Úgy tűnik, hogy az elszabaduló energiaárak miatt kialakult válság már elérte azt a tűréshatárt, hogy a magyar média az önkormányzati vízművek működőképessége iránt aggódjon. (lásd: https://index.hu/gazdasag/2021/10/25/tobb-tizmilliardos-tamogatas-kellene-a-vizmuvek-uj-aramszamlaihoz/) Több cikk is született a napokban a témában, ezek szinte mindegyikében megemlítik, hogy a tulajdonos önkormányzatoknak feltehetően az az egyetlen megoldás marad, hogy csatlakozzanak a Nemzeti Vízművek Zrt. által meghirdetett integrációs programhoz. Az alábbi dolgozatban annak próbálok kissé utána menni, hogy mennyiben lehet igaz ez a kijelentés, és mennyiben tükrözi a jogszabály a valóságot, mert ha helyesek a következtetéseim, akkor az önkormányzatok szempontjából valóban nem az az ágytál… Az „ egyes energetikai és közszolgáltatási tárgyú törvények módosításáról 2021. évi LXVIII. törvény ” (továbbiakban itt úgyis, mint a „ Módosítás

    Mindenekelőtt le kell szögezni, hogy a 2021. szeptember 28-29-én megrendezett Magyar Víziközmű Szövetség (MAVÍZ) Víziközmű Konferencia nagyon jól sikerült. Az egri helyszín és szervezés kitűnő volt, a szokásos módon remek ellátást kaptak a résztvevők, külön köszönet érte a házigazda Heves Megyei Vízmű Zrt-nek. Talán a COVID miatt sorra elhalasztott személyes találkozók miatti felszabadultság érzés, talán a remek ellátás és finom egri borok tették, de úgy érzékeltem, hogy kifejezetten derűs volt a hangulat. Az is lehet azonban, hogy a részt vevőket inkább „ na még egyszer utoljára” elszánás hatotta át, ami én kicsit afféle „ utolsó vacsora feeling-nek ” éreztem. Ami a konferencia megnyitóján elhangzott beszédeket illeti, annak alapján nem nagyon volt ok arra a derűre, amit a vacsorát, és az ilyenkor elmaradhatatlan (idén a sorra elmaradt események miatt extra hosszúra sikerült) díj- és kitüntetés átadókat, majd a mulatságot jellemezte. Érdekes volt, hogy ameddig a KÉK K