A víziközmű szolgáltatás helyzete 2022-ben

 

A víziközmű szolgáltatás helyzete 2022-ben

 

(Apály és Dagály. Szubjektív összefoglaló)

 

Többen kifogásolták, hogy az év elején nem jelent meg a most már hagyományos összefoglalóm a víziközmű szolgáltatással kapcsolatos történésekről az elmúlt év kapcsán.

 

Szándékosan vártam ezzel az összefoglalóval, mert valahogy éreztem, hogy a 2022-es évnek nem december 31-én lett vége, hiszen a víziközmű szolgáltatással kapcsolatos lényeges események 2022 februárjában kezdődtek és 2023 februárjáig tartottak. (Mintha a kínai naptárat is vettük volna alapul.)

 

Azért érdemes ezt a beszámolót 2022 februárral kezdeni, - mert ahogyan sok minden másban a történelemben - 2022. február 24-e, vagyis az Ukrajna elleni orosz támadás meghatározó hatással volt a szektorra, és azért érdemes 2023 februárral zárni ezt a beszámolót, mert az a tény, hogy a víziközmű szektor saját államtitkárságot kapott az Energetikai Minisztériumon belül, egy nagyon határozott mérföldkő, amely új fejezetet nyithat az iparág történetében.

 

A víziközmű szektor számára a 2022-es év úgy kezdődött, mint mindenki másnak a Világon: borzalmasan. 

 

Az év elején úgy tűnt, hogy a legnagyobb probléma az lesz, hogy folytatódhat-e a szektort is nagyon kemény kihívások elé állító COVID-19 pandémia, esetleg várhatóak e újabb korlátozások. Mindezt azonban elsöpörte a 2022. február végén kialakult, majd azóta is folyamatosan eszkalálódó orosz-ukrán háború.

 

Túlzás lenne azt állítani, hogy a háború, és az annak következményeként folyamatosan erősödő szankciók hatására kialakult energiaválság teljesen váratlan lett volna, hiszen a 2021-es év második felétől már folyamatosan emelkedtek az energiaárak tőzsdéken.

 

Palkó György a Veolia Magyarország Zrt. vezérigazgatójának egy nemrég megjelent írása^[1] rámutat, hogy az energia árak emelkedése strukturálison már kódolva volt a rendszerben, bár az is tény, hogy a napról napra erősödő nyugati szankciók, melyek ellátásbiztonsági pánikot okoztak az energiatőzsdéken (már nem is az volt a kérdés, hogy mennyibe fog kerülni az energia, illetve az üzemanyag, hanem az hogy egyáltalán lesz-e) hihetetlen mértékben felturbózták, majd az egekbe röpítették az energiaárakat.

 

A választások előtti viszonylagos nyugalmat követően az újraválasztott Kormányzat nyilvánvalóvá tette, hogy csak a lakossági fogyasztók számára nyújt segítséget az energiaválságban, olyannyira hogy ez alól még az önkormányzati intézmények sem képeztek kivételt, amelyek közé korábban az önkormányzati tulajdonú viziközmű cégek 2021 végén próbálták magukat jogilag “beszuszakolni”.

 

Mintha mindez nem lenne már elég nagy baj, 2022 nyarán minden idők egyik legnagyobb aszályát élte át az ország, és hosszú idő óta Magyarországon újra megjelent a már szinte elfeledett vízhiány fogalma. A minden idők lemelegebb nyarát kísérő aszály több helyen okozott ellátásbiztonsági problémákat (pl. Észak-Magyarországon több kulcsfontosságú víztározó (pl. Lázbérc) szintje a kritikus szint alá süllyedt.

Ennek ellenére a közvéleményt a budapesti agglomerációban fellépő ivóvízhiány lepte meg, ezek közül is legnagyobb visszhangot az un. „Solymári vízhiány” kapta.

 

Ironikus módon kevés dolog tett olyan jót a víziközmű ágazatnak, mint a 2022-es agglomerációban fellépő víz-kapacitáshiány, amely közvetlenül érintett számos befolyásos személyt, és szervezetet is. A víziközmű szolgáltatás hirtelen politikai slágertéma lett, és az ellenzéki illetve kormánypárti politikusok felváltva követeltek megoldást. A jelen sorok írásakor éppen komoly belvíz problémákkal küzdő mezőgazdasági jelentések során nehéz felidézni, hogy ebben az időben hirtelen sok ember életében először szembesült azzal, milyen fontos feladatokat látnak el a víziközmű végek, és mekkora problémát jelent, hogy a megszokottal szemben nem folyik a csapból a víz, és nemhogy az medencét nem lehet megtölteni, de még zuhanyozni sem lehet.

 

Ezzel párhuzamosan a közvélemény élőadásban figyelhette, milyen az ha megsérül a kritikus infrastruktúra, hiszen a kezdeti “blitzkrieg” sikertelensége után az orosz hadsereg az ukrán infrastruktúra, így elsősorban az energia és a vízellátás központjait kezdte el szisztematikusan támadni.

 

Időközben a nyár végére egyre nyilvánvalóbbak lettek az energiaválság jelei: a piacon olyan mértékben nőttek meg az energiaárak, hogy az már a korábban még stabilnak tűnő nagy víziközmű cégeket is ellehetetlenített. Több víziközmű szolgáltató cég is jelezte tulajdonosai felé, hogy a 2023-ra már nemhogy megfizethetetlen árakon tudja beszerezni az energiát, hanem egyáltalán nem is kap ajánlatot hosszú távú energiabeszerzésre.

 

Az önkormányzati tulajdonú víziközmű cégeknél már nem az volt a kérdés, hogy a korábban fejlesztésre, vagy beruházásra szánt összegeket a rezsiköltségeikre fordítják-e, hanem az hogy a rezsi helyett lehetőleg a munkabéreket fizetik-e ki valahogy? Központi kérdéssé az vált, hogy kikapcsolhatják-e az energiaszolgáltatók az áramot a víziközművekben (nem) és ha nem, akkor kb. mikorra várható, és meddig menedzselhető, hogy az energiaszámlák felszámolási eljárásokba menjenek át?

 

Nem tudni, hogy mindezek eredményeképpen, vagy tudatos tervezés alapján, de ebbe a helyzetbe robbant be 2022. augusztus elején a Nemzeti Vízművek Zrt. állami integrációs programja.

 

2022 augusztus 4-én Dr. Raisz Anikó a TIM Minisztérium akkori környezetvédelemért és körforgásos gazdálkodásért felelős államtitkára a minisztériumba kérette az önkormányzati tulajdonban álló a víziközmű cégek vezető tisztségviselőit, ahol a Nemzeti Vízművek Zrt. képviselőinek jelenlétében arról tájékoztatta őket, hogy a Víziközmű törvény 2021. júniusában  történt módosítás értelmében lehetőség van arra, hogy az Állam kifizesse ezen cégek 2022-es rezsiköltségeit, amennyiben a tulajdonos önkormányzatok szándéknyilatkozatot írnak alá arról, hogy a Vksztv. 5/H.§-a alapján a tulajdonukat képező vízi-közműveket ingyenesen átadják az Állam részére, illetve a társaságból 5%-os tulajdoni hányadot biztosítsanak az Állam képviseletében eljáró Nemzeti Vízműveknek. A kezdeti elképzelés szerint az Állam az 5%-os tulajdoni hányadot ázsiós tőke-emeléssel szerezte volna meg, amellyel a 2022-es hiány az érintett cégek tőke-tartalékába került volna (Vagyis a cégek úgy kapták volna meg az összeget, hogy az 5%-os állami tulajdonon kívül lényegében nem változtak volna meg a szavazati arányok)

 

Annak ellenére, hogy az integrációs program rendkívül kedvező feltételeket kínált az önkormányzatok részére, az elképzelés sokakban ellenszenvet váltott ki, és még több önkormányzatban teljes értetlenséget. A program sikertelenségének egyik oka feltehetően a rossz kommunikáció volt, a polgármesterek ugyanis közvetlen tájékoztatást vártak volna a Minisztériumtól, mások viszont nagyon nehezen jutottak információhoz, és csak nehezen találtak rá az információt tartalmazó weboldalra. Voltak természetesen olyan önkormányzatok is, amelyek tisztában voltak a helyzettel, de még mindig az Állam segítő kezében reménykedtek, és szokás szerint pletykák indultak el megfelelő súllyal rendelkező helyi politikusokról, akik majd kijárják a szükséges támogatást. Nem segített a helyzeten az sem, hogy az integrációs programba egy személyi- és eszközállománnyal alig rendelkező Nemzeti Vízművek Zrt vágott bele, és előzetesen nem történt meg a szükséges jogi-szakmai előkészítés sem. Ennek hatására a Nemzeti Vízművek Zrt.  többször is módosította a korábban kiküldött szerződés tervezeteket és nyomtatványokat. Hozzá kell tenni, hogy a hírek szerint ez nem Nemzeti Vízművek Zrt-n múlott, hanem az állami adminisztráción, amely nagyjából hetente változtatta meg az üggyel kapcsolatos jogi álláspontját.

 

Az eredetileg tervezett ázsiós tőke emelést már üzletrész-adásvétel váltotta fel, majd az állami részesedés 5%-ról 75%-ra kúszott fel, végül törzstőke emelés helyett végül állami támogatás formában került átadásra, nem a cégeknek, hanem a tulajdonos önkormányzatoknak. (Technikailag végül a cégek kapták)

 

(Ironikus módon az eredeti elképzelések szerinti ázsiós tőke emelést végül egy részben privatizált víziközműcégnél az Érdi Vízmű Kft. -nél hajtották végre, ahol Érd Megyei Jogú Városa, a jegyzett tőke felemelése mellett egy 2021-ben kapott állami támogatást helyezett a víziközmű cég tőke tartalékába)

 

A bizonytalanságok következtében számos nagyváros -amely eredetileg jelezte szándékát - visszalépett, több önkormányzat pedig a kivárás taktikáját választotta, tekintettel, hogy 2022 végéig még biztosított volt a cégek fennmaradása, és reménykedni lehetett az állami segítségben.

 

Mindezek következtében 2022. október végére az első integrációs folyamat csak félsikerrel zárult.

 

Az integrációs folyamat elakadásában nagy szerepet játszott, hogy 2022. november 14-én lemondott Palkovics László TIM miniszter, ahová az integrációs folyamatot koordináló államtitkárság is tartozott. Döntés született arról, hogy felállításra kerül egy új Energiaügyi Minisztérium, de sokáig kétséges volt, hogy a víziközmű szolgáltatás melyik minisztérium hatáskörébe kerül majd. Ezzel párhuzamosan az év elején lemondott Horváth Péter a Magyar Energetikai és Közműszabályozási Hivatal elnöke, hogy PAKS I. üzemeltetését irányítsa. Kormányinfón ezzel kapcsolatban elhangzott, hogy a MEKH elveszti jogköreinek nagy részét. Nem tudni, hogy ez a víziközmű szolgáltatásra is vonatkozott-e, de feltehetőleg valaki végül felhívta a figyelmet arra, hogy valószínleg nem ez lenne a legjobb pillanat, amikor egy autonóm szabályozási főhatóság jogköreit kiüresítenek. Végül a MEKH élére 2023. január 16-án egy nagy tapasztalatokkal rendelkező profi büroktara került Juhász Edit személyében, aki a hírek szerint azzal a felétellel vállalta a megbízatását, hogy minden változatlanul marad a MEKH-ben.

 

Időközben a piaci színtéren is egyre forróbb lett az ősz. Bekövetkezett az év botránya: 2022. december 14-én lemondott a víziközmű szolgáltatás zászlóshajóját, a Fővárosi Vízművek Zrt- igazgató Keszler Ferenc vezérigazgató. A lemondást megelőzően került nyilvánosságra, hogy az egyik legrégebbi magyar víziközmű cég, amely 2012-ben még ki tudta vásárolni saját erejéből a francia befektetőt, most 18 MRD Ft-os veszteséggel működik, és a működés fenntartásához 9 MRD Ft azonnali pótbefizetést kért a tulajdonosaitól. A Főváros vezetése ezt azonban megtagadta, ami annál is inkább meglepő, mert néhány héttel korábban a Főváros még büszkén jelentette be, hogy az 1997-ben létrejött privatizációs szerződés lejártával 17 MRD Ft-ot hajlandó megfizetni a francia Veoliának (a szerződéskötéskor még: Compenie Generale des Eaux CGE). Mindenesetre a ökrendezésre azóta sem került sor, így a tisztséget ideiglenes jelleggel ellátó Csörnyei Géza a korábbiüzemeltetési igazgatónak lesz a feladata, hogy szolgáltatási engedélyhez szükséges gazdasági mutatók megfelelőségét igazolja jövőre a MEKH felé. (Megjegyzem, hogy annak idején Keszler Ferenc is “ideiglenes” jelleggel került a Fővárosi Vízmű élére.)

 

Az év végére pattanásig feszültek az indulatok, folyosói pletykák szerint a MAVIZ elnökségben már indulatos szópárbajok zajlottak le. A feszültség akkor enyhült, amikor az év utolsó napjaiban a három már csődhelyzetben lévő önkormányzati tulajdonú cég végül mégis megkapta az állami támogatást, köztük az a Zemplénvíz Kft. is, ahol a hírek szerint már sztrájkhelyzet kezdett kialakulni.

 

A katasztrofálisan sikerült 2022-es év után úgy tűnik az új év már pozitív változások állnak be a szektorba: hirtelen újabb önkormányzati cégek kaptak támogatást, és a több korábban ódzkodó nagyváros is bejelentette csatlakozási szándékát az állami integrációhoz. Bár Lantos Csaba új Energiaügyi Miniszter megüzente, hogy 2023 januárjáig nem nagyon tud viziközmű kérdésekkel foglalkozni, a Kormány egyértelműen állást foglalt, amikor a víziközmű cégeket kihagyta a rezsivédelmi alapból, mondván hogy nekik lehetőségük van az állami szolgáltatáshoz csatlakozni.

 

Végül sokak meglepetésére 2023 február 8-án az Energiaügyi Minisztérium szervezet struktúrájában egy új államtitkárság jött létre, amelynek élére egy igazi profi politikus, egyben a magyar vidéket fajsúlyosan képviselő személy: V. Németh Zsolt került. Az új miniszter szakmai stábja (államtitkár-helyettesek stb.) a cikk írásakor még nem ismertek, de önmagában az a tény, hogy a víziközmű szolgáltatás kérdése önálló államtitkári szintre emelkedett hosszú évek mulasztását pótolja. Mérvadó körök szerint az új államtitkár személye egyértelműen üzenet a kormányoldali önkormányzatoknak is arról, hogy az állami szolgáltatás jelenti az egyetlen megoldást.

 

Mi várható 2023-ban a víziközmű szektorban? Okulva a 2022-es tapasztalatokból, most már minden mondatot úgy kell kezdeni, hogy “ha nem jön közbe semmi”(Hiszen a háború egy éves évfordulóját jelző február 24-e még előttünk van).

 

Tehát ha nem jön közbe semmi, akkor véleményem szerint 2023-as év egyértelműen az integráció éve lesz.

 

Bár a világpiacon örvendetesen esnek az energiaárak, amely nagyrészt mindenki által csordultig töltött gáztárolók, és az eddig nagyrészt szerencsésen enyhe télnek köszönhető, ez a 2023-re lekötött energiaárakat nem tudja jelentősen befolyásolni. Az önkormányzati tulajdonú víziközmű cégek esetében az elkövetkező hetekben érkezik az el az igazság pillanata, amikor ez első energiaszámlák beérkeznek.

 

2023 januárjában bekövetkezett az első víziközmű felszámolási eljárás is igaz, hogy a dunaújvárosi DVCSH Kft. Fa megszűnésének, már nem volt sok köze az energiaárakhoz, sokkal inkább Dunaújváros és a Pomázi cégcsoport elkeseredett harcához. A DVCSH Kft. felszámolása viszont terepet minta eljárásként szolgálhat a Nemzeti Reorganizációs Zrt.-nek, az állami felszámoló cégnek, mint ahogy az a felszámolást megelőző közérdekű üzemeltetési időszak is, amely általános megoldás lehet 2023-ban a szolgáltatás fenntartására azon cégek esetében, amelyek valamilyen okból nem tudnak részt venni az állami integrációban.

 

Véleményem szerint 2023 márciusától, egy megfelelő szakértői stábbal ellátott államtitkársággal és egy infrastruktúrában és szakemberállománnyal felduzzasztott Nemzeti Vízművek Zrt-vel a víziközművek állami integrációja betöltheti azt a szerepkört, amelyre a Víziközmű törvényt 2011-ben szánták.

 

Az eredmény 2024-re szerintem egy túlnyomórészt állami üzemeltetésben lévő víziközmű szektor lesz, amelybe önkormányzati tulajdonú, de regionálisan szervezett önkormányzati tulajdonú víziközművek is beleillenek, illetve marad mutatóba néhány koncesszióban működő privatizált cég is.

 

Ha nem jön közbe semmi….

 

Budapest, 2023. 02.13.

 

 

Dr. Szabó Iván

ügyvéd

 

 

 

 

 

 

 

 

 

---

^[1]