Zavaros vizek: a viziközmű szolgáltatás helyzete 2021-ben
Zavaros vizek: a viziközmű szolgáltatás helyzete 2021-ben
(szubjektív
helyzetkép)
Ha egy mondatban akarjuk
összefoglalni azokat a történéseket, amelyek 2021-ben érintették a víziközmű ágazatot,
akkor azt mondhatnánk, hogy az önkormányzati szolgáltatók ebben az évben sem
kaptak segítséget, és bár kisebbeknek átmenetileg javult a pénzügyi helyzete a
közműadó átstruktúrálásával, de ezt az év végére elszálló energiaárak valószínűleg
elinflálták, viszont most már bárki lehet vízműigazgató, ha van tapasztalata és
(bármilyen) diplomája.
A 2022-es év nagyon sok
önkormányzati tulajdonú víziközmű cég számára a „vízválasztó” lesz.
Bátran mondhatjuk, hogy a
víziközmű cégek és dolgozóik hősiesen állták a COVID okozta pandémiás helyzetet
2020 végén és 2021 első negyedévében. A magam részéről nem tudok olyan esetről,
hogy a pandémiás karantén idején bárhol ellátási problémák léptek volna fel. (kapacitás
problémák miatt viszont igen.
A karantén ugyanakkor némileg át
is alakította a bevételek struktúráját: több szolgáltatónál volt észlelhető,
hogy a lakossági fogyasztás növekedett, ameddig az intézményi fogyasztás csökkent.
Meglátásom szerint a két érték változása kb. arányos volt, hiszen az emberek
home office-ban maradtak, a gyerekek nem mentek iskolába. A lakossági fogyasztás
növekedése viszont nem okozott szignikáns árbevétel növekedés, tekintve hogy –
ha kicsivel is – de magasabb intézményi díjakból származó árbevétel arányosan
csökkent. Ezzel kapcsolatban a MEKH év az év végén érdekes felméréseket tett
közzé: http://www.mekh.hu/2020-ban-4-5-szazalekkal-nott-a-szamlazott-lakossagi-vizfogyasztas
)
Jogszabályi szempontból a 2021-es
év erősen nyitott, mivel hatályba léptek a Víziközmű törvénynek az ingatlanok a
bekötésével kapcsolatos új rendelkezései. A törvény módosítás jelentős fogyasztóvédelmi
rendelkezéseket vezetett be, melynek értelmében konkrét határidőket szabott
arra, hogy a szabályosan előterjesztett bekötési kérelmekre a Szolgáltatónak mennyi
időn belül kell válaszolnia. Ennek a határidőnek az elmulasztását a jogszabály
nemcsak a „hallgatás beleegyezés” következményéhez fűzi (15 nap után a
kivitelezés megkezdhető), de amennyiben a befejezett kivitelezés (a bekötés) átvételét
a Szolgálató indokolatlanul tagadja meg, úgy annak költségeit a Szolgálatónak
kell megtérítenie. (lásd még ezzel kapcsolatban: https://www.linkedin.com/pulse/%C3%BAgy-t%C5%B1nik-meglehet%C5%91sen-odacsap-korm%C3%A1ny-avagy-lehet-hogy-szab%C3%B3
)
Ahogyan az várható volt, az egyre
nagyobb gondot okozó szakemberhiány és (főleg a budapesti agglomerációban)
mutatkozó kapacitáshiány mellett a szolgáltatókat ezek a rendelkezések nem „rettentették
el” attól, hogy a bekötések ne szenvedjenek a kelleténél hosszabb időt
(tisztelet a kivételnek), de erről ezt majd egy másik írásban teszem részletesen
szóvá.
Az ingatlanok bekötése kapcsán
beterjesztett jogszabálymódosítás kapcsán került sor – némi iróniával „váratlanul”
– a közmű adó átalakítására. Az ágazat által már 10 éve követelteknek
megfelelően, az eddigi arányok megváltoztak: Eddig minden logikával
ellentétesen azokat a víziközmű szolgáltatókat sújtotta a legmagasabb vezetékadó,
amelyek hosszú vezetékszakaszon kevés felhasználót szolgáltak ki, bár így eleve
veszteséges volt az üzemeltetésük. A módosítással ezek az arányok azoknak a
szolgáltatónak a terhére emelkedtek meg, amelyek a relatív rövid
vezetékszakaszon sok szolgáltatóval rendelkeztek. Tipikusan ilyen a két nagy
fővárosi szolgáltató, de néhány nagyobb vidéki önkormányzati szolgáltató is,
amelyek közműadó terhei a többszörösére emelkedtek. (lásd még: https://www.linkedin.com/pulse/drasztikusan-%C3%A1talakul-k%C3%B6zm%C5%B1vezet%C3%A9k-ad%C3%B3-avagy-ment%C5%91%C3%B6v-kisebb-szab%C3%B3
)
Bár a közműadó módosításával a
több kisebb önkormányzati szolgáltató is lélegzethez jutott, mindez nem volt
elég az évek óta tartó negatív tendenciák ellensúlyozására.
Természetesen idén sem került sor
semmilyen díjmegállapításra, miközben az évek óta folyamatosan jelentkező
problémák tovább eszkalálódtak (az ágazatban dolgozók munkabérének folyamatos
elmaradása már nemcsak a Piac, de a rokon vezetékes ágazatgokban dolgozók
munkabérétől is, valamint az ennek következtében bekövetkező munkaerő-elvándorlás,
a rekonstrukciók elmaradása miatt folyamatosan növekvő hálózati veszteség, és a
karbantartási költségek emelkedése stb. stb. stb.).
A problémák erősödése felerősítette
az integrációs igényeket az önkormányzati szektorban, a korábbi évekhez képest
számos önkormányzat érezte felesleges tehernek a víziközmű cégeit, és kereste
az integráció lehetőségét, elsősorban az Állam irányába.
Ezért is bírt rendkívüli jelentőséggel,
hogy a Víziközmű törvény júniusban elfogadott módosítása új szintre emelte a
víziközművek 2011-ben megindult, majd 2014 -ben jelentősen megtorpant állami
integrációját. A törvény módosítást lehetővé tette, hogy az önkormányzatok önkéntes
alapon átadják a tulajdonukban álló
viziközmű vagyont az Állam részére (fő szabály szerint ingyenesen), és ezzel
együtt megszabaduljanak az 1990-es önkormányzati törvény óta kötelezően
ellátandó feladatkörükbe eső ellátási felelősségtől (igaz egyben az erre vonatkozó
jogosultságaiktól is). A törvénymódosítás ehhez egy korábban diszkrét csöndben
létrehozott „szuperszervezetet” is biztosított a Nemzeti Vízművek Zrt. személyében.
A Nemzeti Vízművek Zrt. átvette Magyar
Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. szerepét az Állam tulajdonosi joggyakorló szerepkörében
a vizi közműveket illetően, és szorosabbra vonta az állami irányítást a
többségi állami regionális víziközmű végek vonatkozásában.
Hamar kiderült azonban, hogy az újonnan
létrehozott szervezet szándékai és lehetőségei finoman szólva sincsenek
összhangban a Víziköznű törvényben foglaltakkal: A közművagyon átvételével
szemben az üzemeltető cégek átvételében gondolkodnak, és azok vonatkozásában is
csak akkor, ha az üzemeltetés gazdaságosnak látszik (!). Persze ezt megelőzően vagyonértékelést
és teljes auditot várnak el, melyet az NV Zrt. koordinál, de azért az
önkormányzatok kötelesek fedezni ezen költségek felét. 2021 végig az állami
integráció egyetlen viziközmű cégnél,- a gyakorlatilag már két éve
csődhelyzetben lévő Alföldvíz Zrt-nél - indult meg, ott viszont már kb. egy éve tart,
és nem látni, hogy mikor lesz vége. (lásd még: https://www.linkedin.com/pulse/lopakod%C3%B3-%C3%A1llamos%C3%ADt%C3%A1s-vagy-seg%C3%ADts%C3%A9g-az-%C3%B6nkorm%C3%A1nyzati-iv%C3%A1n-dr-szab%C3%B3,
valamint: https://www.linkedin.com/pulse/v%C3%ADzik%C3%B6zm%C5%B1vek-%C3%A1llamos%C3%ADt%C3%A1sa-avagy-ez-nem-az-%C3%A1gyt%C3%A1l-iv%C3%A1n-dr-szab%C3%B3
)
A kialakult zavaros helyzetben az
utolsó csapást az ősz folyamán a nemzetközi politikai helyzet miatt elszálló
energiaárak jelentették. Az üzemeltetők még reménykedtek, hogy az őszi MAVIZ
rendezvényen valamilyen jelentős bejelentés történik, vagy a november végén
megjelenő „Nemzeti víziközmű-közszolgáltatási stratégia”
mutat valamilyen kiutat.
Jelentősebb állami beavatkozás helyett
azonban csak egy kisebb VHR módosítást kapott októberben az ágazat, amely szerint
az öt éves szakmai tapasztalaton kívül most már semmilyen szakmai képzettség
nem szükséges ahhoz, hogy valaki víziközű céget vezessen. Ezzel szemben, ha valaki
valóban szakmérnöki, jogi, vagy közgazdasági diplomával rendelkezik, annak
szigorúan szereznie kell öt év tapasztalati időt.
A Nemzeti Víziközmű-közszolgáltatási
Stratégia (NVS) azonban a szakmai körökben csalódást okozott, mivel az abban foglalt
ténymegállapításokat már számos korábbi tanulmány, és munka tartalmazta.
Ugyanakkor az NVS elsősorban a beruházások helyzetével, az uniós programok
végrehajtásával, és a környezetvédelmi szempontokkal foglalkozott, üzemeltetési,
tulajdonosi, pénzügyi kérdésekkel (legalábbis ahogy Én láttam) nem. (akit
érdekel: https://kormany.hu/dokumentumtar/nemzeti-vizikozmu-kozszolgaltatasi-strategia-tarsadalmi-egyeztetese
)
Annak ellenére, hogy a kizárólag
önkormányzati tulajdonban álló víziközmű cégek az önkormányzati törvény
szempontjából az önkormányzati intézménynek számítanak, a Kormányzat
egyértelművé tette, hogy a Villamos energiáról (VET) szóló törvény végrehajtási
rendelete nem terjed ki rájuk., így az elszálló villamosenergia árak elől nem
menekülhetnek az egyetemes szolgáltatás ernyője alá.
A jelenlegi helyzetben információim
szerint még azok a víziközmű cégeknek is háromszorosára emelkednek az
energiaköltségei, amelyek még relatíve jó áron tudtak 2022-re villamosáramot
vásárolni. Azoknak a cégeknek, amelyek „későn kaptak észbe” vagy egyáltalán nem
is szereztek be villamosáramot, 2022-re kétségessé válik a helyzetük. Létezik
egy komplex megoldás, amely az ellátásért felelős és a szolgáltató szoros
akarategységén alapulhat, de erről majd egy másik írásban részletesen. (lásd
még: https://www.linkedin.com/posts/iv%C3%A1n-dr-szab%C3%B3-05229173_%C3%A1ll%C3%A1sfoglal%C3%A1s-ir%C3%A1nti-k%C3%A9relem-activity-6868565995057950720-8UzU
)
Mi várható 2022-ben?
Véleményem szerint minden
mondatot úgy kell kezdeni, hogy „amennyiben valamilyen jelentős állami
beavatkozás nem történik”, mert csak ez módosíthatja a jelenlegi kedvezőtlen
kilátásokat.
2021-ben tíz-tizenkét éve nem
látott konfliktusok jelentek meg a víziközmű szektorban, ahol az ellátásért
felelősök éltek a felmondási joggal, vagy a közös megegyezés lehetőségével (a
kettő kb. ugyanaz), ott éppen december 31-el járnak le a határidők. Ezek a
konfliktusok a 2022 első negyedévében el fognak mélyülni, hiszen a birtokba-adásokra
ekkor kerül majd sor, és ekkor jelentkeznek majd a még békés helyzetben is
törvényszerű problémák (számlázás, fogyasztási adatbázis stb.).
A gazdaságilag már egyébként is
tarthatatlan helyzetbe került önkormányzati víziközmű cégek az
energiaáremelkedés miatt sorozatosan fognak csődöt jelenteni, miközben az erre
vonatkozó jogszabályok (főként a Viziközmű törvény és a Csődtörvény) nem tudják
kezelni azt a helyzetet, hogy az un. „működtető vagyonelemek” és a „rendszerfüggetlen
víziközmű elemek” a felszámolási vagyon körébe esnek, így ezek magánkézbe
kerülésével akár egy egész települések „zsarolhatóvá” válnak.
Hosszú évek óta a „fiókban” van lakossági
és nem lakossági felhasználók (szakzsargonban: az intézményi fogyasztók)
elhatárolásának a kérdése (röviden szólva bárki, aki az ingatlanába
vállalkozást jelent be az nem minősül lakossági fogyasztónak, ezért magasabb
díjat, esetleg kötbért kell fizessen), mert a törvény nem kezeli a hazai
kényszervállalkozások helyzetét. Ez az utóbbi időkig nem okozott különösebb
problémát, de a nagy „ínség” miatt egyre több szolgáltató kezd „jobban utána
nézni”, hogy ki ilyen vállalkozást jelentett be székhelyként az ingatlanába,
annak ellenére, hogy lakossági díjat fizet. Ez a probléma szerintem2022-ben jelentősen
eszkalálódni fog.
Tapasztalható, hogy a Kormányzat
azon az állásponton van, hogy akik nem tudják megoldani a problémájukat, azok
választhatják az állami tulajdont. Az állami integráció ugyanis lehetővé tenné,
de legalábbis megkönnyebbítené, az várva-várt víziközmű rekonstrukció végrehajtását.
Láthattuk viszont, hogy a másik
oldalon a Nemzeti Vízművek Zrt. nem készült fel, és jelenleg nem is kíván
felkészülni egy ilyen „integrációs rohamra”. Nem kell politikai zseninek lenni,
hogy mindenki számára világos legyen, hogy a 2022-es választásokig már semmilyen
jelentős lépés nem fog a kérdésben történni.
Mindezek alapján szerintem a 2022
a víziközmű szektorban a „KÜK” vagyis a közérdekű üzemeltetők éve lesz.
Ismereteim szerint 2021 végén már
nagyságrendileg több volt a kényszerszolgáltatók (szebbik nevén a közérdekű
üzemeltetők) kijelölése, mint az utóbbiévekben bármikor. Véleményem szerint ez a
tendencia 2022 első felében nagyságrendekkel növekedik majd meg.
A közérdekű üzemeltető kijelölését
többnyire mindenki számára kényelmes megoldás, de kérdéses hogy az ellátásbiztonság
és az üzembiztonság mennyire tartható fenn, egy ilyen rendszerben?
2022 áprilisánál távolabb
tekinteni véleményem szerint most még nem lehet. Az ágazatban szinte mindenki
tisztában van a problémákkal, és a lehetséges megoldásokkal, de hogy ezek közül
melyik valósul meg, az még nem látszik a zavaros vizekben.
kelt: Budapest, 2022. 01. 01.
Dr. Szabó Iván
Megjegyzések
Megjegyzés küldése