A víziközmű szolgáltató cégek vezető tisztségviselőinek felelőssége a fizetésképtelen helyzet esetén polgári és büntetőjogi szempontból
A
víziközmű szolgáltató cégek vezető tisztségviselőinek felelőssége a
fizetésképtelen helyzet esetén polgári és büntetőjogi szempontból
Az augusztusban megindult
állami integrációs folyamat nem úgy zárult le 2022. november 1-én, úgy ahogyan
azt a december 1-én megszűnt Technológiai és Ipari Minisztérium (TIM)
meghirdette. A jelen írás elkészüléséig nem tudok olyan önkormányzati tulajdonú
víziközmű szolgáltató cégről, amelyben az állam a meghirdetett ázsiós
tőke-emelést végrehajtotta volna, vagy egyáltalán olyan önkormányzatról, amely
ténylegesen átadta volna a víziközmű vagyonát, és ezzel az ellátási
felelősségét az államnak.
Folyosói hírek szerint
három önkormányzati tulajdonú szolgáltató, amely már csak karnyújtásra (vagy
annyira sem) van a felszámolási eljárástól, kap állami támogatást, de nem a meghirdetett
integrációs program keretében. Erről azonban a jelen írás elkészültéig nem
jelent meg semmilyen hivatalos értesítés, bár a 475/2022.
(XI. 24.) Kormányrendelet kapcsán mindenki ezt várta.
Eközben legalább tíz olyan
víziközmű szolgáltató van, amely jelezte, hogy 2023-ban nem tudja kigazdálkodni
a megnövekedett energiaköltségeket. Ezeknek az cégeknek egy tetemes része már
most sem fizeti az áramszámláit. Ahogyan egy korábbi írásomban is jeleztem,
hacsak nem történik gyors állami beavatkozás, akkor 2023-ban ezen cégek teljes
gazdasági ellehetetlenülésével kell számolni, amely tömeges közérdekű
üzemeltetés elrendelésével jár majd együtt.[1]
Annál meglepőbb, hogy
néhány önkormányzati cég háza tájáról, meglehetősen furcsa hírek kapnak
szárnyra.
A hírekben az a közös,
hogy még mindig az állami integráció híre mozgatja őket, abban a hitben hogy
2023-ban az állami integráció akár egy jogszabály módosítás alapján is végbe
mehet.
A hírek egy része arról
szól, hogy a víziközmű vagyonnak nem minősülő, víziközmű működtető eszközök, de
még a rendszerfüggetlen víziközmű elemek is gyors ütemben kerülnek ki a
szolgáltató cégek könyveiből vissza a tulajdonos önkormányzatokhoz (jó esetben).
Más hírek szerint a
víziközmű cégek nyilvántartásában hirtelen korábban nem látott szerződések, és kötelezettégvállalások
jelennek meg, annak ellenére, hogy egy fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben
az ember azt várná, hogy egy vállalat visszafogja költekezéseit. Ide tartoznak
azok a hírek is, hogy néhány víziközmű cégben, amely egyébként elnehezült gazdasági
helyzete miatt jelentkezett az állami integrációs folyamatba, hirtelen nagy
volumenű béremelést hajtottak végre, ami még megmagyarázható lenne azzal, hogy
a fizetésképtelenség elkerülésének egyik alapja, hogy megtartsuk a szakképzett
munkaerőt.
Az viszont már nehezen magyarázható,
hogy néhány cég hirtelen munkaerő felvételbe kezdett, és nem kifejezetten a
fizikai állomány növelésére került sor.
Míg az első csoportba
tartozó törekvéseket nyilvánvalóan az a törekvés motiválja, hogy annyi
önkormányzati vagyont mentsenek ki a kényszerű államosítás alól amennyit csak
lehet, addig a második (kötelezettségvállalások, és szerződések) és harmadik
csoportba tartozó ügyletek (béremelések és új munkaszerződések) nyilván azon
alapulnak, hogy a 2022 augusztusában meghirdetett integráció alapján az állam
minden kötelezettséget kiegyenlít (ami víziközmű szolgáltatással kapcsolatos),
másrészt a Munka Törvénykönyve alapján a munkaszerződések jogfolytonosan
kerülnek átvételre az állami tulajdonszerzés esetén még akkor is ha egy másik
szolgáltató cég látja majd el a szolgáltatást.
Ami a vagyonkimentéseket
illeti, érdemes rámutatni, hogy az állami integráció kapcsán megjelent legújabb
475/2022. (XI. 24.) Kormányrendelet, amely az Nemzeti Vagyonról szóló 2011. évi CXCVI. törvény (Nvtv.) 14.§ (1) hatálya alá
helyezte ezeket a vagyonelemeket, felszámolta azt a bizonytalanságot, amely a
működtető eszközök vonatkozásában fennállt, és már a „feladat ellátását
közvetlenül szolgáló és ahhoz szükséges” vagyonról beszél. (Számos esetben
természetesen még így is vita tárgya lehet majd, hogy az adott vagyontárgy
„szükséges” lehet-e a víziközmű szolgáltatáshoz)[2]
Ugyanakkor a másik két esetben érdemes lehet
megvizsgálni, hogy milyen polgári jogi, esetleg büntetőjogi következményei
lehetnek ezeknek az intézkedéseknek.
Ahogyan fentebb már
említettem, ezen cégek vezető tisztségviselői többször nyilatkoztak szóban és
írásban is arról, hogy az általuk vezetett cég fizetésképtelen helyzetben van,
vagy abba kerülhet. Ezek a nyilatkozatok, ha formálisan nem is felelnek meg a
csődeljárásról és a felszámolási eljárásról 1991. évi XLIX. törvény
(továbbiakban a Csődtv.) szerinti jognyilatkozatoknak, de arra utalnak, hogy
tudatuk átfogja azt a tényt, hogy az általuk vezetett gazdasági társaság fizetésképtelen
helyzetbe került.
A Polgári Törvénykönyvről
szóló 2013. évi V. törvény (továbbiakban a Ptk.) 3:118. §-a[3]
ugyanúgy a Csődtv. 33. §-ában foglalt időpont az irányadó, mint a Btk.
esetében.
A Ptk. rendelkezései
értelmében, ha a gazdasági társaság jogutód nélkül megszűnik, a hitelezők
kielégítetlen követelésük erejéig kártérítési igényt érvényesíthetnek a
társaság vezető tisztségviselőivel szemben a szerződésen kívül okozott károkért
való felelősség szabályai szerint, ha a vezető tisztségviselő a társaság
fizetésképtelenségével fenyegető helyzet beállta után a hitelezői érdekeket nem
vette figyelembe. (Ez csak felszámolási eljárásra, vagy kényszertörlés
esetére vonatkozik, a végelszámolásra nem.)
Mind polgári jogi, mind
büntetőjogi szempontból az határozza meg a vezető tisztségviselő felelősségét,
hogy a mi volt az időpont, amelytől kezdve felismerte, hogy az általa
képviselt gazdasági társaság fizetésképtelen helyzetbe került.
Büntetőjogi szempontból
természetesen itt a Büntető törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (Btk.) 404.
§-ában meghatározott csőd bűncselekmény törvényi tényállását kell
megvizsgálni.[4]
A vizsgálat azért is
indokolt, mert a Btk. a törvényi tényállás bármely elemének megvalósítását minősített
esetként kezeli és igen súlyosan bünteti (2-8 évig terjedő
szabadságvesztés), amennyiben azt kiemelt jelentőségű gazdálkodó szervezetre
nézve követik el, és mint tudjuk a víziközmű cégek ilyennek minősülnek[5]
A csőd bűncselekmény
elkövetésének időpontjára vonatkozóan a Csődtv. 33/A. § (1) bekezdés definiálja
a büntetőjogilag releváns elkövetési időpontot. Így a fizetésképtelenséggel
fenyegető helyzet bekövetkezte az az időpont, amelytől kezdve a gazdálkodó
szervezet vezetői előre látták vagy észszerűen előre láthatták, hogy a
gazdálkodó szervezet nem lesz képes esedékességkor kielégíteni a vele szemben
fennálló követeléseket. [6]
A Btk. 404. § -ában
meghatározott elkövetési magatartások közül véleményem szerint esetünkben az
ún. „vétkes gazdálkodás” körében „az ésszerű gazdálkodás követelményeivel
ellentétes más mód” valósulhat meg leginkább.
A vezető tisztségviselők
kötelessége a hitelezői érdekek elsődlegessége alapján eljárni ilyen
helyzetben; kötelességük kerülni az indokolatlan kockázatot. Ez a felelősségi
forma (wrongful trading) a gazdálkodó szervezet vezetőjének a hitelezőkkel
szembeni közvetlen, magánvagyonra is kiterjedő polgári jogi felelőssége,
amennyiben a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben nem a hitelezők
érdekeinek elsődlegessége, illetve a környezeti terhek rendezésének
kötelezettsége alapján látja el feladataikat és ezáltal a vagyon csökken.
A Btk. ennek alapján teremt büntetőjogi felelősséget szándékos elkövetés
esetén.[7]
Fontos kiemelni, hogy a
fizetésképtelenségnek két, eltérő tartalmú fogalma létezik (közgazdaságtani és
jogi), amely megkülönböztetésének a büntetőjogi tényállás vonatkozásában
alapvető jelentősége van.
A tényállásban szereplő
fizetésképtelenség vagy az azzal fenyegető helyzet a közgazdasági értelemben
vett fizetésképtelenséget jelenti és így a tényállás lényegében a likviditási
probléma büntetőjogilag releváns (tiltott) megoldási módját tartalmazza, ehhez
képest azonban a büntetőjogi felelősségre vonáshoz szükséges büntethetőségi
feltétel megvalósulása - szükségképpen - a jogi fizetésképtelenséget is
feltételezi, mivel a felszámolási eljárást ennek alapján rendeli el a bíróság.[8]
Ennek értelmében a büntetőjogi
felelősségre vonás csak akkor valósulhat meg, ha a lefolytatott felszámolási
eljárás eredményeképpen egyes hitelezői igények kielégítése valóban meghiúsul.
A csődbűncselekmény
tettese a Btk. 404. § (6) bekezdés szerint az lehet, aki az adós gazdálkodó
szervezet vagyonával vagy annak egy részével rendelkezni jogosult, vagy arra
lehetősége van.
Milyen következtetéseket
vonhatunk le mindebből?
Nem szabad elfelejteni,
hogy a 2022. augusztusában meghirdetett állami integrációs programban tett
ajánlat 2022. november 1-én lejárt. Ez nem azt jelenti, hogy az integráció
ezzel véget ért (véleményem szerint a Vksztv. 5/H.§-a alapján az
önkormányzatoknak továbbra is lehetősége van bármikor átadni ingyenesen a
viziközmű vagyont az államnak), ugyanakkor az az ajánlat, hogy az önkormányzati
víziközmű vagyonátadással párhuzamosan egy 5%-os tulajdonszerzés mellett az
állam a víziközmű szolgáltató valamennyi 2022-es kötelezettségét kifizeti az állam,
november 1-én lejárt.
Elképzelhető
természetesen, hogy még 2022-ben az új Energetikai Minisztérium újabb állami
integrációs folyamatot indít, vagy hogy 2023-ben egy még ennél is kedvezőbb
ajánlatot tesz az önkormányzatoknak, illetve a cégeknek, de jelen írás
elkészítésekor még nincs ilyen.
Véleményem szerint azoknak
a víziközmű szolgáltatóknak a vezető tisztségviselőit, ahol a tulajdonos
önkormányzatok jelentkeztek az integrációs programba, egy esetleges
felszámolási eljárásban védi az a tény, hogy joggal bízhattak abban, hogy
pillanatnyilag fennálló fizetésképtelenségi helyzet az állami tulajdonszerzésével
(amely ázsiós tőke-emeléssel oldódott volna meg) teljes mértékben megszűnik
2022 vonatkozásában.
Ez a védelem viszont 2022.
november 1-én megszűnt, hacsak nem kaptak kifejezetten olyan ígéretet, mely
szerint továbbra is érvényes az a kitétel, hogy a szolgáltató cég állami
tulajdonba kerülése esetén valamennyi 2022-ben fennálló (víziközmű
szolgáltatással összefüggő) kötelezettség rendezésre kerül.
Óvatosságra intenék tehát
mindenkit az elhamarkodott intézkedések kapcsán: a 475/2022.
(XI. 24.) Kormányrendelet egyik előnye valóban az, hogy nem teszi szükségessé, hogy
minden tulajdonosi részesedés szerzés esetén a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.
(MNV Zrt.) hozzájárulását kelljen kérni, amely praktikusan lehetővé teszi a
tulajdonszerzést az előzetes átvilágítás végrehajtása nélkül is. Ez viszont nem
azt jelenti, hogy az állam tulajdonszerzése esetén nem lehetne utólag átvilágítani
a céget, másrészt az államnak nincs szanálási kötelezettsége: az
ellátásbiztonság fenntartása mellett a felszámolási eljárás ugyanúgy
lehetséges.
Helyesebben teszi tehát
minden vezető tisztségviselő, ha függetlenül az állami integrációról felrebbenő
hírektől függetlenül úgy jár, ahogyan fentebb hivatkozott polgári és
büntetőjogi előírások meghatározzák.
kelt: Budapest, 2022. 12.
04.
Dr. Szabó Iván
ügyvéd
[1] https://kozmujog.blogspot.com/2022/10/mi-tortenik-abban-az-esetben-ha-elmarad.html
[2] Lásd
bővebben: https://www.linkedin.com/feed/update/urn:li:ugcPost:7003400699329830912?updateEntityUrn=urn%3Ali%3Afs_updateV2%3A%28urn%3Ali%3AugcPost%3A7003400699329830912%2CFEED_DETAIL%2CEMPTY%2CDEFAULT%2Cfalse%29
[3] 3:118. § [A vezető tisztségviselő harmadik
személyekkel szembeni felelőssége]
Ha a
gazdasági társaság jogutód nélkül megszűnik, a hitelezők kielégítetlen
követelésük erejéig kártérítési igényt érvényesíthetnek a társaság vezető
tisztségviselőivel szemben a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség
szabályai szerint, ha a vezető tisztségviselő a társaság fizetésképtelenségével
fenyegető helyzet beállta után a hitelezői érdekeket nem vette figyelembe. Ez a
rendelkezés végelszámolással történő megszűnés esetén nem alkalmazható.
[4] 404. § (1) Aki a csődeljárásról és a felszámolási
eljárásról szóló törvény hatálya alá tartozó gazdálkodó szervezet
fizetésképtelenséggel fenyegető helyzete esetén
a)
a vagyon vagy annak egy része elrejtésével, eltitkolásával, megrongálásával,
megsemmisítésével, használhatatlanná tételével,
b)
színlelt ügylet kötésével vagy kétes követelés elismerésével, vagy
c)
az ésszerű gazdálkodás követelményeivel ellentétes más módon
a
gazdálkodó szervezet vagyonát ténylegesen vagy színleg csökkenti, és ezzel a
hitelező vagy a hitelezők kielégítését részben vagy egészben meghiúsítja,
bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(2)
Az (1) bekezdés szerint büntetendő, aki a csődeljárásról és a felszámolási
eljárásról szóló törvény hatálya alá tartozó gazdálkodó szervezet
a)
fizetésképtelenné válását vagy annak látszatát az (1) bekezdésben meghatározott
magatartások valamelyikével idézi elő, és ezzel vagy
b)
fizetésképtelensége esetén az (1) bekezdésben meghatározott magatartások
valamelyikével
a
hitelező vagy a hitelezők kielégítését részben vagy egészben meghiúsítja.
(3)
A büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha
a)
a csődbűncselekményt stratégiailag kiemelt jelentőségű gazdálkodó szervezetre
nézve követik el, vagy
b)
a tényleges vagy színlelt vagyoncsökkenés mértéke különösen jelentős.
(4)
Aki a felszámolás elrendelését követően valamely hitelezőjét a csődeljárásról
és a felszámolási eljárásról szóló törvényben meghatározott kielégítési sorrend
megsértésével előnyben részesíti, vétség miatt két évig terjedő
szabadságvesztéssel büntetendő.
(5)
Az (1)-(3) bekezdésében meghatározott bűncselekmény akkor büntethető, ha
a)
a csődeljárást megindították,
b)
a felszámolást, kényszertörlési, illetve kényszer-végelszámolási eljárást elrendelték,
vagy
c)
a felszámolási eljárás megindítása törvény kötelező rendelkezése ellenére nem
történt meg.
(6)
A csődbűncselekményt tettesként az követheti el, aki az adós gazdálkodó
szervezet vagyonával vagy annak egy részével rendelkezni jogosult, vagy arra
lehetősége van, akkor is, ha a vagyonnal történő rendelkezés alapjául szolgáló
jogügylet érvénytelen.
[5] Btk 400. § (3) bekezdés a.)
pont
[6] Complex Btk. Kommentár
[7] Complex Btk. Kommentár
[8] Complex Btk. Kommentár
Megjegyzések
Megjegyzés küldése