A víziközművek államosítása, avagy ez nem az az ágytál….

 

 

A víziközművek államosítása, avagy ez nem az az ágytál….

Úgy tűnik, hogy az elszabaduló energiaárak miatt kialakult válság már elérte azt a tűréshatárt, hogy a magyar média az önkormányzati vízművek működőképessége iránt aggódjon. (lásd: https://index.hu/gazdasag/2021/10/25/tobb-tizmilliardos-tamogatas-kellene-a-vizmuvek-uj-aramszamlaihoz/)

Több cikk is született a napokban a témában, ezek szinte mindegyikében megemlítik, hogy a tulajdonos önkormányzatoknak feltehetően az az egyetlen megoldás marad, hogy csatlakozzanak a Nemzeti Vízművek Zrt. által meghirdetett integrációs programhoz.

Az alábbi dolgozatban annak próbálok kissé utána menni, hogy mennyiben lehet igaz ez a kijelentés, és mennyiben tükrözi a jogszabály a valóságot, mert ha helyesek a következtetéseim, akkor az önkormányzatok szempontjából valóban nem az az ágytál…

Az „egyes energetikai és közszolgáltatási tárgyú törvények módosításáról 2021. évi LXVIII. törvény” (továbbiakban itt úgyis, mint a „Módosítás”) 8. cím 64. §-a jelentősen módosította a Víziközmű szolgáltatásról szóló 2011. évi CCIX. törvénynek (továbbiakban úgyis, mint a Vksztv.) az ellátásért felelősökre vonatkozó rendelkezéseit (5/F. és 5/H. §), valamint a 6.§-át, amely a tulajdonjoggal foglalkozik (az Állam képviseletében a továbbiakban a regionális vízművek felett a tulajdonosi jogokat a Nemzeti Vízművek Zrt. gyakorolja, valamint a Nemzeti Vízművek Zrt. jár el a víziközmű vagyon Állam javára történő átadás esetén).

A jelen munka elkészítésekor nincs az érintett jogszabály változásokhoz kapcsolódóan semmilyen nyilvános végrehajtási jogszabály kibocsátva, illetve nem módosult a Vksztv. végrehajtásáról rendelkező 58/2013. (II. 27.) Korm. rendelet sem.

Az említett módosítások a Vksztv. -ben a 2021. 06. 13-án léptek hatályba.

A Módosítással kapcsolatban néhány összefoglaló megjegyzés:

A Módosítás kiegészítette a Vksztv. 5/H. §-át (az ellátásért felelős jogai és kötelezettségei) és lehetőséget ad az önkormányzatnak/önkormányzatoknak arra, hogy a tulajdonában álló víziközmű rendszert és működtető eszközöket térítésmentesen átruházza/átruházzák az Államra. Ennek az a feltétele, hogy az érintett víziközmű rendszer az adott önkormányzat tulajdonában álljon, vagy azon az Állam és az adott önkormányzat(ok) legyen a (közös) tulajdonos.

Ezzel kapcsolatban két dolgot érdemes kiemelni: csak az önkormányzat, vagy az önkormányzat(ok) és az Állam közös tulajdonában álló vagyonról lehet szó, tehát ha harmadik személy beruházásában, vagy magának a szolgáltatónak a beruházásában épült meg, akkor az önkormányzat által történő átvételt megelőzően ezek nem adhatóak át az Államnak. (Ilyen esetre gyakori példa pl. ha egy befektető ingatlant fejleszt, és azon előre elkészíti a víz- és csatornahálózatot is)

Amennyiben a víziközmű rendszernek több tulajdonosa is van (közös tulajdonú víziközmű rendszer), akkor a víziközmű vagyon és az önkormányzatok közös tulajdonában álló víziközmű működtető eszköz csak a tulajdonközösség egyhangú döntésével ruházható át az Államra.

A Módosítás értelmében a közös tulajdonú víziközmű rendszer esetén a tulajdonközösséget alkotó ellátásért felelősök csak egyhangú döntéssel és csak ingyenesen, könyv szerinti értéken adhatják azt az Állam tulajdonába.

A Módosítás külön rendelkezik a fejlesztési forrásokról, amelyek az átruházott víziközmű rendszerrel és működtető eszközzel együtt, térítésmentesen szintén az Államra szállnak át. A fejlesztési források átruházása – ellentétben a víziközmű rendszer, és a működtető eszközök átruházásával, amely egyoldalú jogi aktussal, „átvezetéssel” történik – írásbeli megállapodást (kétoldalú jogügyletet) követel. Az „átvezetés”, mint igéből képzett főnév elsősorban adóügyi, pénzügyi és számviteli fogalomként ismert. Egy adminisztratív cselekményt jelent, amelynek lényege, hogy valamely mennyiséget, vagy adatot, a nyilvántartó egy nyilvántartási hely helyett egy másik nyilvántartási helyen tüntet fel. Az átvezetés fogalmi eleme, hogy ahhoz nem szükséges kétoldalú jognyilatkozat, hanem az nyilvántartó (az adminisztrátor) a Fél kérésére, vagy esetleg anélkül is, automatikusan hajtja végre. (Pld. adófolyószámlán történő átvezetés)

Újdonság a Módosításban, hogy a vagyonátruházás szempontjából a víziközmű szolgáltatók is szerepet kapnak:

Amennyiben az adott ellátásért felelős önkormányzat/ok a víziközmű rendszer és működtető eszközök Államra történő átruházása mellett dönt/döntenek, úgy a víziközmű szolgáltató tulajdonában álló rendszerfüggetlen víziközmű elemek, illetve működtető eszközök átruházására van lehetőség. Hangsúlyozom, hogy ez csak lehetőség és nem kötelezettség.

Tehát az adott víziközmű szolgáltató gazdasági társaság az alábbi döntéseket hozhatja, ha a tulajdonosi köréből egy vagy több ellátásért felelős önkormányzat úgy dönt, hogy a vízközmű vagyonát át kívánja ruházni az Államra:

-          Ingyenesen átadja a tulajdonában álló működtető eszközöket és a tulajdonában álló rendszerfüggetlen víziközmű elemeket (ebben az esetben adókedvezményben részesül). Ebben az esetben nincs szükség kétoldalú szerződésre, elegendő a vagyon tulajdonát „átvezetni”.

-          a működtető eszközökért, és a rendszerfüggetlen víziközmű elemekért ellenértéket kér. Ebben az esteben nem részesül adókedvezményben, illetve ebben az esetben nyilván az Államnak döntési jogosultsága van abban, hogy meg kívánja-e vásárolni az eszközöket vagy sem.

-          Úgy dönt, hogy NEM adja át a vagyont.

A jogszabály szövegezése a jövőre nézve a gyakorlat szempontjából több problémát is felvet:

Az önkormányzati tulajdonban álló víziközmű cégek, amelyeket a Módosítás leginkább érint, általában sok tulajdonossal rendelkeznek. Jellemzően ezekben a cégekben a legnagyobb tulajdonosok (egy-egy nagyobb város) dominálnak a legfőbb szerv (taggyűlés, közgyűlés) ülésein. Felmerül a kérdés, hogy amennyiben egy kisebbségi tulajdoni hányaddal rendelkező önkormányzat úgy dönt, hogy nem kívánja tovább viselni az ellátási felelősségből eredő terheket, és átruházza a víziközmű vagyonát az Államra, úgy mi történik azokkal a működtető eszközökkel és rendszerfüggetlen víziközmű elemekkel, melyek annak a víziközmű rendszernek az ellátását szolgálják, amelyet az érintett önkormányzat át akar adni az Államnak?

Adott esetben az érintett önkormányzati tulajdonú szolgáltató cég legfőbb szerve akár úgy is dönthet, hogy még ellenértékért sem adja át az Állam részére ezeket a működtető eszközöket és rendszerfüggetlen víziközmű elemeket.

Ebben az esetben kérdéses, hogy ki fogja viselni azokat a költségeket, amelyek ezen eszközök pótlásából ered?

Úgy tűnik, hogy a jogalkotó egyszerűen nem számolt azzal a lehetőséggel, hogy egy szolgáltató cégen belül nem biztos, hogy valamennyi tulajdonos önkormányzat azonos véleményen van arról, hogy át kívánja-e adni a vagyont vagy nem, és ennek megfelelően tudja befolyásolni a tulajdonában álló víziközmű szolgáltató víziközmű cég döntését.

A magyar víziközmű szektorban a jogi szabályozás, de főleg az árak 2011-es befagyasztása miatt szinte alig van jelen a magántőke. Szintén nagyon csekély a koncessziós üzemeltetési forma. Mindkettőre van azonban példa.

Az erre vonatkozó kötelezés hiányában a Vksztv. jelenlegi szövegezése nem tud mit kezdeni azzal a lehetőséggel, ha egy olyan önkormányzat kívánja átadnia a víziközmű vagyonát, amelyet egy olyan víziközmű szolgáltató cég üzemeltet, amelyet egy magántulajdonú befektető irányít, vagy éppen koncessziós üzemeltetési formája van, amely nem teszi kötelezővé, hogy a víziközmű vagyont üzemeltetésbe adó önkormányzat tulajdonosa is legyen az üzemeltető víziközmű szolgáltatónak.

A Módosítás egyben egy új szerződés megszűnési precedenst is teremt a víziközmű üzemeltetési jogviszonyban. A Vksztv.-ben megfogalmazott rendkívül szigorú megszűnési okok mellett (Az üzemeltetési szerződést csak nagyon súlyos okokra hivatkozással és csak 8 hónapos határidővel az év végére lehet felmondani, és ezt a határidőt még a Felek közös megegyezése esetén is be kell tartani.), a Módosítás az 5/H. § (6) pontjában egy rapid üzemeltetési szerződés megszűnési esetet vezet be. Ennek értelmében az Állam (értsd itt a Nemzeti Vízművek Zrt.) és az önkormányzat(ok) közötti megállapodással a vagyonátadás napját követő nappal megszüntetheti a korábban fennállt víziközmű üzemeltetési jogviszonyt.

Hangsúlyozom, hogy itt a jogszabály nem ad szerepet a Szolgáltatónak, amely csak szemlélője lehet az önkormányzat(ok) és az Állam közötti megállapodásnak. Ez gyakorlatilag egy rapid megszüntethetőségi lehetőséget jelenthet egy olyan önkormányzatnak, amely „menekülni” kíván egy esetleg már terhes üzemeltetési szerződésből.

(Más kérdés, hogy pl. egy privatizációs szerződés vagy egy koncessziós szerződés esetében véleményem szerint ebben az esetben komoly kártérítési igénnyel kellene szembenéznie. A kérdés jogilag rendkívül összetett, ezért itt most nem foglalkozom vele kimerítőn.)

A Módosításhoz fűzött Indokolás a következőkkel magyarázza a Vksztv. ellátási felelősségének jelentős átalakítását:

„Az ellátásbiztonság fokozása, az önkormányzati feladatok ellátásának optimális megszervezése, illetve az állam és az önkormányzatok közötti együttműködés lehetőségeinek bővítése érdekében indokolt, hogy a víziközmű- szolgáltatás, mint önkormányzati közfeladat állam részére történő átadásának a lehetősége biztosított legyen. Mivel Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény 13. § (1) bekezdés 21. pontja szerint a víziközmű-szolgáltatás megszervezésének kötelezettsége egészen addig az önkormányzat feladata, amíg az ellátásért való felelőssége fennáll, a közfeladat állam részére történő átadásának előfeltétele, hogy az önkormányzat az ellátásért való felelősség alól mentesülhessen.”

Az Indokolás természetesen csak árnyaltan utal arra a helyzetre, hogy 2021-re a legtöbb önkormányzati tulajdonú víziközmű szolgáltató cég helyzete gazdaságilag szinte teljesen ellehetetlenedett.

Az Indokolás szerint a Módosítás erre a helyzetre adott válasz kívánt lenni, mely szerint az Állam nem hagy senkit sem vízellátás nélkül ezért, ha egy vagy több önkormányzat már nem tud eleget tenni az ellátási kötelezettségének, vagy az túl nagy teher számára, akkor azt átadhatja az Államnak.

Természetesen ennek feltétele a teljes körű vagyonátadás (beleértve a közben igénybe vett fejlesztési forrásokat is) és az átadás ingyenes jellege.

Alapvetően a Módosítás tehát az ellátásért felelős önkormányzatok oldaláról közelíti meg a kérdést, és - legalábbis az én értelmezésem szerint – egyfajta szerződéskötési kötelezettséget hoz létre az Állam, illetve a képviseletében eljáró Nemzeti Vízművek Zrt. oldaláról, mely szerint amennyiben egy vagy több ellátásért felelős önkormányzat át kívánja adni a tulajdonában álló víziközmű vagyont és az ezzel járó ellátási felelősséget is, akkor az Állam erre kijelölt képviselőjenek a Nemzeti Vízművek Zrt.-nek rendelkezésre kell állnia.

Ezt az értelmezést támasztja alá, hogy a Módosítás a „lehetőséget” nem az Állam javára, hanem az önkormányzatok javára tartja fenn. (Nem azt mondja a törvény, hogy az Állam „átveheti”, „ha akarja” az önkormányzatok víziközmű vagyonát, és ezzel az ellátási felelősséget, hanem azt, hogy az önkormányzat „átadhatja” azt. Ezzel együtt arról sincs rendelkezés a Vksztv. -ben, hogy az Állam csak abban az esetben lenne köteles átvenni a víziközmű vagyont, ha az „megfelelő”, vagy „gazdaságosan hasznosítható” stb. stb.)

Különösen hangsúlyozandó, hogy a Módosítás az átruházás jogcímeként alapesetben „átvezetést” nevezi meg. Fenntartja ugyan a lehetőséget arra, hogy a vagyon ellenértékért kerüljön átruházásra az Államra (ebben az esteben nyilván a Felek között létrejött írásbeli megállapodás lenne az irányadó, amely megfelelő adótartalmat kapna), de ennek az esélye a jelen körülmények között igen csekély.

Az Állam képviselőjével kötött megállapodást a jogszabály csak kivételesen említi a fejlesztési források átadása kapcsán.

Sehol sincs tehát arról szó a jogszabályban, hogy az ellátásért felelős önkormányzatnak tárgyalnia és írásban kellene megállapodnia az Állam képviseletében eljáró Nemzeti Vízművekkel. Az átadott vagyon értékének sincs jelentősége a Vksztv. szempontjából, mivel a Vksztv. azt az ingyenes átadás esetén „könyv szerinti” értéken határozza meg (tehát nincs olyan rendelkezés, mely szerint az átadó ellátásért felelősnek újra kellene értékeltetni az átadni kívánt víziközmű vagyont).

A fentiek hangsúlyozása azért nagyon fontos, mert ahogy arra korábban utaltam a jelen munka elkészítésekor Vksztv-n kívül semmilyen jogszabály nem létezik arra vonatkozóan, hogy a vagyonátadást miként kell, vagy lehet végrehajtani.

Az egyetlen írásos forrás, amely rendelkezésünkre áll a 2021. január 1-ével létrehozott Nemzeti Vízművek Zrt. web lapján érhető el, ott is némi keresés után a „Hírek” között azon a címen, hogy: „Tájékoztatás a víziközmű szolgáltatás állami átvételének lehetőségéről” ([1]https://nemzetivizmu.hu/#hirek (letöltve 2021.10.07))

Finoman szólva az már önmagában sem alkotmányos helyzet, hogy egy fontos jogviszonyt jogszabály helyett egy gazdasági társaság által kiadott „Tájékoztató” hívatott rendezni, azonban a „Tájékoztatóban” foglaltakból az derül ki, hogy annak kibocsátói nem, vagy nem ugyanazt a Vksztv. -t olvasták, mint amely a Magyar Közlönyben megjelent.

A Tájékoztató szerint az integráció alapja az állami források ésszerű és takarékos felhasználása, ennélfogva két alapevet rögzít:

1.)    Az integráció alapja az önkormányzat, a szolgáltató, és a Nemzeti Vízművek Zrt. részéről megkötendő „közfeladat és vagyonátadást rögzítő megállapodás”.

2.)    Az önkéntesség, de nemcsak a vagyont átadó önkormányzatok, és szolgáltatók, hanem a Nemzeti Vízművek Zrt. részéről is (értsd: Tehát végsősoron a Nemzeti Vízművek Zrt. eldöntheti, hogy a folyamat végén át akarja-e venni a víziközmű vagyont vagy sem.)

Ezzel kapcsolatban az a probléma, hogy a Vksztv. rendelkezéseivel szemben („átvezetés” helyett) a két, sőt a három oldalú szerződést teszi az átruházás érvényes jogcímévé. A Vksztv. szerint a víziközmű szolgáltató gazdasági társaság csak „mellékszereplője” lenne ennek a folyamatnak, és csak olyan módon „keveredik” bele a vagyonátadási jogviszonyba, hogy működtető eszközök és a rendszerfüggetlen víziközmű elemek (amelyek az átadott rendszerhez kapcsolódnak) tulajdonosa lehet.

Ehhez képest a Nemzeti Vízművek Zrt. Tájékoztatója a szolgáltató cégeket a szerződés egyenrangú alanyaivá emeli.

A továbbiakban a hitelesség kedvéért néhány mondatot szó szerint idézek a Tájékoztatóból:

„Az állam a vagyon olyan átvételében érdekelt, amelynek eredményeként az a későbbiekben hatékonyan üzemeltethető az állami víziközmű-vagyon részeként és az is prioritás, hogy az állam ingyenesen szerezzen tulajdont (mind a víziközmű-infrastruktúra, mind a víziközmű-szolgáltató társaság részesedései esetében).”

Túl azon, hogy a Vksztv. nem tartalmaz erre vonatkozó rendelkezést, kérdéses ezzel kapcsolatban, hogy ha az átadni kívánt vagyon hatékonyan üzemeltethető, akkor miért lenne az önkormányzatnak(oknak) érdeke, hogy azt átadja(ják)?

Amennyiben, ha hatékonyan üzemeltethető, akkor miért adná(k) át ingyenesen?

(Esetleg a Nemzeti Vízművek Zrt. már tudja, hogy ezekre a rendszerekre a közeljövőben már lesz új víz- és szennyvízdíj?)

„Tekintettel továbbá arra, hogy az állam számára alapvető cél a hatékonyságnövelés, a tulajdonszerzés csak abban az esetben ésszerű megoldás, ha a víziközmű-rendszerek esetében kizárólagosan, a társasági üzletrészek esetében pedig legalább a meghatározó állami befolyás (75 % + 1 szavazat) elérésének mértékéig terjedően kerül erre sor (az önkormányzatok részéről az ezt el nem érő mértékű üzletrész értékesítésére nincs lehetőség).”

A víziközmű rendszer vonatkozásában nem értelmezgető ez a kitétel, mivel a Módosítás eleve a teljes víziközmű rendszer átadásáról rendelkezik (közös tulajdonú rendszer esetén a tulajdonostársak egyhangú határozatára van szükség).

Sajnos attól tartok, hogy a Tájékoztató megfogalmazója összekeverte az „ellátási terület”[1] fogalmát a víziközmű rendszerrel. Egy ellátási területen belül ugyanis több önálló víziközműrendszer is van. Feltételezésem szerint a Tájékoztató megfogalmazója azt akarta kijelenteni, hogy a Nemzeti Vízművek Zrt. csak teljes ellátási területek átvételében érdekelt. Erre mutat a Tájékoztató azon kitétele is, mely szerint a társasági üzletrészek esetében legalább a meghatározó befolyás elérését „szabja feltételül”, illetve külön kiköti, hogy „az önkormányzatok részéről az ezt el nem érő mértékű üzletrész értékesítésére nincs lehetőség.”

Ezzel kapcsolatban a következő problémák adódnak:

1.)    A Vksztv. a társasági üzletrész átadásnak lehetőségét nem egy gazdasági társaság közösségének, hanem egy vagy több helyi önkormányzat(ok) részére (Vksztv. 5/H.§ (9)) adja meg és nem beszél arról, hogy a társasági részesedések milyen mértéke ruházható át (sőt kifejezetten arra utal, hogy az ellátásért felelős önkormányzatnak bármekkora részesedése van egy gazdasági társaságban, azt ingyenesen átruházhatja az Államra).

2.)    A zárójelben szereplő kitételt feltehetően úgy kell értelmezni, hogy amennyiben az önkormányzat nem ingyen, hanem ellenértékért kívánja átruházni a társasági tulajdoni részesedését, akkor arról a Nemzeti Vízművek Zrt. csak akkor hajlandó tárgyalni, ha részesedés eléri a 75%+1 szavazatot.

Ezt követően a Tájékoztató ismerteti az integráció folyamatát, amely e szerint a következő:

1.)    Az integrációhoz szükség van a képviselő testület határozatára, melyben kinyilvánítja a szándékát, hogy az integrációs programban részt kíván venni

2.)    A képviselő testületnek arról is döntést kell hoznia, hogy felhatalmazza a polgármestert, hogy „…a megjelölt cél megvalósítása érdekében a Víziközmű-szolgáltató soron következő Közgyűlésén szavazatával hatalmazza fel a Társaság vezérigazgatóját arra, hogy a Társaság átvilágítását, az önkormányzati-víziközmű vagyon értékelését és integrációs javaslat kidolgozását célzó együttműködési megállapodást írjon alá a Nemzeti Vízművek Zrt.-vel.”

A Tájékoztató ezen része teljesen ellentétes a Vksztv. rendelkezéseivel:

Ahogy fentebb láthattuk, a Vksztv. az ellátásért felelős autonómiájába adja a lehetőséget, hogy a víziközmű vagyont átadja az Állam részére.

A Tájékoztató viszont nemcsak összekapcsolja a vagyonátadás kérdését a társasági részesedés átadásának kérdésével, de annak feltételéül is szabja, ami teljesen ellentétes a Vksztv-vel.

Jelen formájában a Tájékoztatóban foglalt feltételek mellett egy önkormányzat, amelynek tulajdonosi részesedése van egy víziközmű szolgáltatóban, nem dönthet úgy egyedül (bár tulajdonában van egy teljes víziközmű rendszer), hogy szakít a jelenlegi szolgáltatóval és víziközmű vagyonát, ezzel együtt a társasági üzletrészét átadja az Állam javára (Holott a Vksztv. szerint ingyenes átruházás esetén ehhez még szerződés sem szükséges, csak „átvezetés”).

Ezzel szemben, ha egy önkormányzat úgy dönt, hogy át akarja adni a vagyonát az Állam részére, akkor „össze kell kalapolnia” annyi szavazatot a víziközmű szolgáltató legfőbb szervének ülésén, hogy az erre kötelezze a vezető tisztségviselőt.

A Vksztv. rendelkezéseivel ellentétesen feltételként szabott három oldalú szerződésnek (Együttműködési Megállapodás elnevezéssel) a következő tartalmai elemei vannak a Tájékoztató szerint:

„3. Az Együttműködési Megállapodás alapján teljeskőrű együttműködés az integráció előkészítésében és lebonyolításában, mely kiterjed különösen

• a megállapodásban rögzített kötelezettségvállalásokhoz szükséges részvényesi felhatalmazásokra, nyilatkozatokra;

• a víziközmű-szolgáltató (jogi, pénzügyi, gazdasági és műszaki) átvilágításához és önkormányzati-víziközmű vagyon értékeléséhez szükséges dokumentumokra, információkra – teljességi nyilatkozat megadása mellett – a vizsgálat részeként meghatározott adatszobák szerint, betekintési nyilatkozatokra;

• megalapozott integrációs javaslat készítésére, ami alapján döntés hozható az integráció megvalósítási feltételeinek elfogadásáról és a tranzakciós szerződés(ek) megkötéséről;”

Amint látható, az integrációhoz szükséges három oldalú szerződés részvényesi nyilatkozatokra van szükség (Felteszem, hogy ezt is kiterjesztően kell értelmezni, és a Kft. üzletrészek nincsenek kizárva.) és ami ennél is fontosabb, a víziközmű szolgáltató teljes körű átvilágítására, valamint új vagyonértékelési szakvéleményre.

Ebből nyilvánvaló, hogy a Tájékoztató nem kezeli azt a helyzetet, ha egy nagyobb önkormányzati víziközmű szolgáltató cég egy vagy több kisebbségi tulajdonosa döntene úgy, hogy átadja a víziközmű vagyonát az Államnak, akkor miért lenne hajlandó a többi tulajdonos (aki pl. inkább egyben tartaná az eddigi céget) beleegyezni abba, hogy az víziközmű cégüket a Nemzeti Vízművek Zrt. teljeskörűen átvilágítsa, és a vagyont újraértékelje?!

Nyilvánvaló tehát, hogy a Nemzeti Vízművek csak olyan modellben gondolkodik a Tájékoztató alapján, ahol vagy homogén a tulajdonosi struktúra (pl. egy nagy város kizárólagos vagy irányító 75+1%-os befolyása alatt áll) a víziközmű szolgáltató cégben, vagy annak minden tagja egyetért a vagyonátadással. Ezt meg is erősíti a Tájékoztató, amely az integrációban való részvétel esetén nemcsak az ellátási felelős önkormányzatok, de a szolgáltatók „elkötelezettségét” is elvárja (!)

„Apró hab még ezen a tortán”, hogy az átvilágítás, és a vagyonértékelés költségeit a csatlakozni kívánó felek (önkormányzatok és a szolgáltató is?) és az Állam 50-50%-ban kell, hogy vállalják. Igaz, hogy itt a Tájékoztató utal arra, hogy ez csak a „fő szabály”, tehát lehetnek kivételek.

Végezetül, ahogy arra a jelen munka elején is utaltam, figyelembe a Módosításhoz fűzött Indokolásban megfogalmazott célokat, a Módosítás véleményem szerint egy rendelkezésre állási kötelezettséget teremt a Nemzeti Vízművek Zrt. oldaláról víziközmű vagyon, és ezzel együtt az ellátási felelősség átvételére, különösen akkor, ha az ingyenesen történik.

Ehhez képest a Tájékoztató végén a Nemzeti Vízművek Zrt. kiköti:

„Hangsúlyozni szükséges, hogy fentiek szerinti feltételek teljesítése sem jelenti automatikusan az integrációs megállapodás megkötését a Nemzeti Vízművek Zrt. részéről, mert azt minden esetben részletes vizsgálat, egyedi körülmények mérlegelése előzi meg a Nemzeti Vízművek Zrt. részéről.”

Mindezekből az derül ki tehát, hogy még ha az adott önkormányzat vagy önkormányzatok felvállalják mindezt, esetleg súlyos összegeket fizetnek ki az átvilágításért, a Nemzeti Vízművek Zrt. még mindig megtagadhatja az integrációs megállapodás megkötését.

Amint látható tehát a jelen pillanatban nemcsak a Módosítás folytán bekövetkezett változások okoznak jogalkalmazási nehézségeket, de súlyos ellentmondás van a Nemzeti Vízművek Zrt. vezetése által közzétett Tájékoztatóban foglaltak, és a Vksztv. jelenlegi rendelkezései között is. A teljes megoldást mindenképpen egy, a Vksztv. érintetett rendelkezéseit értelmező, és részletes végrehajtási jogszabály vagy a Vhr. ilyen tartalmú módosítása jelentené.

A Nemezti Vízművek Zrt. addig is legalább a törvény jelenlegi rendelkezéseihez igazíthatná a tájékoztatóban foglaltakat.

Ezen feltételek mellett tehát aligha várható, hogy az önkormányzatok gyors segítséget kaphatnak a víziközművel „államosításán” keresztül.

 

kelt: Budapest, 2021. 10. 25.

 

Dr. Szabó Iván

 

---