Elvehetik-e a vizem?
Elvehetik-e a vizem?
Korábbi cikkeimben
elsősorban azt igyekeztem körüljárni, hogy milyen feltételekkel lehet az
ivóvíz- és szennyvízszolgáltatást igénybe venni, és milyen jogkövetkezményei
lehetnek annak, ha a víziközmű szolgálatók elzárkóznak a közműcsatlakozás
létrehozásától.
Az alábbiakban
megpróbálom érthetően összefoglalni, hogy milyen esetekben, kivel szemben és
hogyan lehet korlátozni, felfüggeszteni, vagy megszüntetni a víziközmű
szolgáltatást. Kitérek arra is, hogy a „kapacitáshiány” réme nem múlik el
véglegesen akkor sem, ha már bekötötték az ingatlanunkat a szolgáltatásba, és
hogy miért nem igaz a vízdíjak szempontjából, hogy valaki per-, teher- és
igénymentesen szerez ingatlant. Végezetül esik néhány szó arról is, hogy milyen
veszélyei vannak, ha a vállalkozásunk székhelyét a saját lakásunkba, házunkba
jelentjük be.
Nézzük meg először, hogy
melyek a közös szabályok a víziközmű közszolgáltatási szerződés megszűnésére
vonatkozóan:
A víziközmű szolgáltatás
megszűnik:
1.)
A felhasználó személyében bekövetkező
változás miatt.
Mindenki számára ismerős
helyzet, amikor egy ingatlan tulajdonosa megváltozik, és ha ezt a Felek
bejelentik a Szolgáltató felé, akkor a korábbi felhasználó vonatkozásában
megszűnik a szerződés, és az új felhasználóval létrejön a szerződés. (A vízmű
cégek erre általában külön nyomtatványt is biztosítanak.)
Ide tartozik az az eset
is, ha a lakossági felhasználó más jogcímen válik jogosulttá: pl. öröklés
esetén, vagy bérlőből tulajdonossá válik stb.
Itt kell kitérnünk egy
olyan jogi problémára, amely az utóbbi időben rengeteg problémát okozott: A
hatósági határozattal, vagy árveréssel történő tulajdonszerzés és a víz
(szennyvíz) díj tartozás kérdéskörére. A polgári jogban az árverési vétel ún.
„eredeti szerzésformának” minősül, és a Polgári Törvénykönyv (Ptk. 5:41. § (4)
bekezdése ki is hangsúlyozza, hogy ilyen esetben a vevő a dolog (ingatlan)
tulajdonjogát harmadik személy jogától mentesen szerzi meg. Gyakran éri hideg
zuhanyként azonban az árverési vevőket, hogy végrehajtásban viszonylag olcsón
megszerezhető ingatlant nemcsak brutális víziközmű tartozás terhel, de a
víziközmű szolgáltató nem is hajlandó a szolgáltatást megindítani, ameddig az
új tulajdonos ki nem fizeti a korábbi tulajdonos tartozását. Erre a Vksztv. 51.
§ (5) bekezdésében foglaltak adnak lehetőséget, amely szerint, ha az adott
felhasználási helyen rendezetlen követelés áll fenn, akkor a víziközmű
szolgáltató jogosult a szolgáltatás korlátozásának, illetve felfüggesztésének
szabályait alkalmazni. Ezt a gyakorlatot több kúriai döntés is megerősítette
(BH2019.307).
Ebben az esetben ugyanis
a víziközmű szolgáltató nem azt állítja, hogy az ingatlannak valamilyen terhe
van, csupán a szolgáltatást jogosult a Vksztv.-re hivatkozva megtagadni.
2.)
A felhasználási hely megszűnésével
A felhasználási hely
megszűnése általában valamilyen objektív okból következik be, tipikusan ilyen a
telekegyesítés, vagy a telekmegosztás.
3.)
A víziközmű szolgáltatási szerződés
megszüntetése a lakossági felhasználó részéről rendes felmondással
Fontos tudni, hogy
ameddig a közszolgáltatási szerződés lakossági felhasználó esetében pusztán a
szolgáltatás igénybevételével létrejön ún. „ráutaló magatartással”, addig a
szerződés nem szűnik meg azzal, hogy pl. a fogyasztó „felhagy” a szolgáltatás
igénybevételével. Sőt, a Vksztv. nem is tartalmaz rendelkezést arra, hogy a
felhasználó hogyan mondhatja fel rendes felmondással a szerződést. A Vhr. 60. §
(7) bekezdése külön is rögzíti, hogy ilyen esetben a felhasználó mindaddig köteles
helytállni a szolgáltató felé, ameddig az új felhasználó személyét be nem
jelentik, vagy a tulajdonos nem kéri a szolgáltatás szüneteltetését. A
gyakorlatban azonban a legtöbb víziközmű szolgáltató üzletszabályzata tartalmaz
rendelkezést a rendes felmondásra, sőt ennek folyamatát is szabályozzák (lásd
pl: „levágási kérelem”).
4.)
Víziközmű szolgáltatási szerződés
megszüntetése a szolgáltató rendkívüli felmondása esetén (közös szabályok
lakossági és nem lakossági felhasználóra)
A Vksztv. nem biztosít lehetőséget
arra, hogy lakossági fogyasztóval szemben a szolgáltató rendes felmondással
megszüntesse a víziközmű szolgáltatást, ugyanakkor lehetőséget ad arra, hogy
bizonyos rendkívüli esetekben a szolgáltatást azonnali hatállyal felmondja. (A
rendkívüli felmondás joga a Felhasználót - akár lakossági, akár nem lakossági -
nem illeti meg.)
A víziközmű szolgáltató
tehát rendkívüli felmondással megszüntetheti a közszolgáltatási szerződést, ha:
a.) annak fenntartása a
víziközmű-rendszer teljesítőképességét meghaladó igénybevételt eredményez,
b) a felhasználó nem
működik együtt a felhasználási hely szabályos kialakítása vagy a fogyasztásmérő
berendezés elhelyezése, leolvasása érdekében, víziközmű-szolgáltató a
felhasználót az együttműködésre a (3) bekezdésben foglaltak szerint legalább
kétszer írásban felszólította, és a második felszólítás sem vezetett
eredményre, vagy
c) a
víziközmű-szolgáltatás fenntartása közegészségügyi vagy műszaki okból
veszélyezteti az ellátás biztonságát.
A fenti esetek közül
talán a c) pontban foglaltak a legegyértelműbbek. Ilyen esetben nyilván
valamilyen súlyos egészségügyi vagy műszaki veszélynek kell a háttérben állnia.
Ismerve a víziközmű
szolgáltatással kapcsolatosan az utóbbi időben felmerülő problémákat
(nagyvárosok agglomerációinak gyors növekedése, ezzel párhuzamosan a
rekonstrukciók folyamatos elmaradása stb.) igen kockázatos az a.) pontban
foglaltak alkalmazása:
Ahogyan korábbi
cikkeimben is írtam (Miért nincs vizem? I-II-III) a víziközmű szolgáltató már
magát a hálózatra történő rákötést is megtagadhatja kapacitás hiányára
hivatkozással. Előfordulhat azonban, hogy az ingatlan bekötését követően a
Szolgáltató kapacitása csökken olyan mértékben, hogy már nem tudja ellátni az
adott területet. Véleményem szerint fogyasztóellenes, és méltánytalan azonban,
hogy egy a Szolgáltató érdekkörében felmerülő okra alapozva éppen a Szolgáltató
élhet ilyenkor az azonnali felmondás lehetőségével. A szolgáltatási felelősség
elvéből következik (amelyet azért a szolgáltatói érdekből sikerült a kapacitás
mértékéig korlátozni), hogy egyrészt a víziközmű szolgáltatónak az ellátási
területen kötelessége víziközmű szolgáltatást nyújtani, és ha erre nem képes,
akkor az ellátásért felelősnek (állam vagy önkormányzat) kötelessége olyan
víziközmű szolgáltatót választania, amely képes a szolgáltatáshoz elégséges
kapacitást biztosítani, másrészt a felügyeletet gyakorló Magyar Energetikai- és
Közműszabályozási Hivatalnak ebben az esetben meg kell vizsgálnia, hogy az
adott víziközmű szolgáltatónak az adott víziközmű rendszer vonatkozásában
fennállnak-e az engedély kiadásakor érvényes feltételei? Amennyiben nem, úgy az
adott ellátási területre közérdekű szolgáltatót kell kijelölnie.
Sajnos a jelenlegi
szabályozás ezeknek az elvárásoknak nem felel meg, de az igazság kedvéért meg
kell jegyezni, hogy a gyakorlatban még nem nagyon találkoztam olyan esettel,
amikor a Szolgálató kapacitáshiányra hivatkozással utólag rendkívüli
felmondással élt volna.
Fontos tudni, hogy
ezekben az esetekben mindig a Szolgáltatót terheli annak a felelőssége, hogy:
1.)
az ok valós
2.)
a felhasználót a törvényben meghatározott
módon írásban két alkalommal figyelmeztették, ennek az átvétel igazolására
alkalmas módon kell történnie (ez a b.) pontra vonatkozik)
Amire itt fontos ügyelni
felhasználói (fogyasztói) oldalról:
1.)
Semmiképpen ne tegyünk olyan nyilatkozatot
a Szolgáltató felé, amelyben az együttműködéstől elzárkózunk. Nem minősül
viszont elzárkózásnak az az eset, ha a víziközmű szolgáltató alkalmatlan
időpontban akar ellenőrzést végezni, órát felszerelni, leolvasni stb. Tehát
kifejezetten hangsúlyozzuk a Szolgáltató felé tett nyilatkozatunkban az
együttműködés szándékát! Ugyanakkor nem felel meg a törvényben meghatározott
feltételnek, ha a Szolgáltató munkatársa telefonon felhív bennünket, mivel a
törvény írásbeli formát, és az átvétel igazolását követeli meg. Az e-mailt és
az sms-t egyelőre határesetnek tartom, de a fejlődés abba az irányba halad,
hogy megfelelő digitális biztosítékok esetén (elektronikus visszaigazolás stb.)
ez is írásbeli nyilatkozatnak minősül majd.
2.)
Mindig ellenőrizzük, hogy a
Szolgáltatóknál megjelölt elérhetőségünk (különösen a levelezési címünk)
érvényes-e, itt is érvényesülnek ugyanis a kézbesítés általános szabályai, mely
szerint két sikertelen kézbesítés után a küldeményt kézbesítettnek kell tekinteni,
akkor is, ha a küldeményről nem volt tudomásunk. (Előfordulhat ugyanis, hogy a
Szolgáltató egy olyan bejelentett postai címünkre küldözgeti a felszólításokat,
amelyről már rég elköltöztünk.)
Speciális jogintézmény a
víziközmű szolgáltatás szüneteltetése, korlátozása, felfüggesztése:
A szolgáltatás
szüneteltetése egy konfliktus nélküli, megegyezésen alapuló helyzet, míg a korlátozás
és a felfüggesztés feltétezi, hogy a Szolgáltató és a Felhasználó között
konfliktus keletkezett:
A víziközmű szolgáltatás
szüneteltetése a Felhasználó bejelentése esetén:
Ahogyan korábban írtam, a
felhasználó részéről a víziközmű szolgáltatással nem lehet „felhagyni”, tehát
arra nem lehet hivatkozni, hogy mivel az ingatlan üres, és nem használja senki,
ezért nem kell fizetni víz- és szennyvízdíjat. A probléma leggyakrabban a házi
vezetékrendszeren történt meghibásodáskor jelentkezik: Ilyen esetben ugyanis
bármilyen műszaki ok okozta is a vízfogyasztást, azt a felhasználónak meg kell
fizetnie, sőt ezt jó esetben tetézi a szennyvízdíj is, amelyet csak akkor nem
kell megfizetni, ha igazolhatóan a víz nem a csatornába került. Nagyon fontos
tehát, hogy ha az ingatlant átmenetileg nem használjuk, akkor kérjük a
szolgáltatás szünetelését. Fontos tudni, hogy ezt nemcsak a víz, de a
szennyvízelvezetés vonatkozásában is lehet kérni.
A víziközmű szolgáltatás
korlátozása, és felfüggesztése:
Különbséget kell tenni,
aszerint, hogy ivóvíz-, vagy szennyvízszolgáltatásról van-e szó:
-
Az ivóvíz-szolgáltatás korlátozható és
felfüggeszthető.
-
A szennyvíz-szolgáltatás nem korlátozható
és nem függeszthető fel.
Az ivóvíz szolgáltatás
mindkét típusú felhasználó esetében korlátozható (korlátozó berendezés
beszerelésével, vagy szűkítő beszerelésével).
Az ivóvíz szolgáltatás
felfüggesztése esetén:
A.)
lakossági felhasználó esetében:
-
A lakossági felhasználó esetében az ivóvíz
szolgáltatás csak abban az esetben függeszthető fel, ha a „létfenntartást és
közegészségügyi igényeknek” megfelelő ivóvizet más elérhető módon biztosítja a
szolgáltató. (Fejenként napi 20 liter ivóvizet jelent 150 méteren belül, max.
négy emelet magasságig, ha nincs üzemképes lift.)
Lakossági felhasználó
esetében a korlátozás és a felfüggesztés közös feltételei:
-
legalább 60 napja lejárt tartozása áll
fenn
-
a lakossági felhasználót a szolgáltató
írásban legalább két alkalommal felszólította, úgy, hogy a felszólításban
utalni kell a felfüggesztés vagy a korlátozás lehetőségére
-
a szolgáltatónak azzal együtt, hogy a
felhasználót másodszor szólítja fel a ANTSZ-t értesíteni kell, 8 nappal a
korlátozás vagy a felfüggesztés végrehajtása előtt
B.)
nem lakossági felhasználó esetében:
-
az ivóvíz szolgáltatás bármikor
korlátozható, és
-
minden további feltétel nélkül felfüggeszthető,
és
-
45 napon túli díjtartozás esetén 30 napra
rendes felmondással megszüntethető a közszolgáltatási szerződés
(Itt hozzá kell tenni,
hogy közszolgáltatási szerződés megszüntetés esetén nyilván a
szennyvízszolgáltatás is megszüntethető.)
A nem lakossági
felhasználó esetében nincsenek lakosságihoz hasonló feltételek, tehát bármilyen
késedelem esetén a nem lakossági felhasználó azonnal felszólítható (a
korlátozás vagy a felfüggesztés kilátásba helyezésével), és mint fentebb
láthattuk 45 napot meghaladó késedelem esetén 30 napos felmondási idővel a
szerződés meg is szüntethető.
Láthatjuk, hogy a
lakossági felhasználó meglehetősen erős védelemben részesül a nem lakosági
felhasználóval szemben.
Miért lenne ez probléma?
Korábban is rámutattam,
hogy a Vksztv. rendszerében a lakossági felhasználó definíciója a következő:
„15. lakossági
felhasználó: az a természetes személy felhasználó, aki nem jövedelemszerző
gazdasági tevékenység keretében, saját háztartása, üdülő vagy hétvégi ház,
garázs ellátása érdekében veszi igénybe a víziközmű szolgáltatást, valamint a
társasház és a lakásszövetkezet,”
A definíció értelmében
bárki, aki a jövedelemszerző tevékenysége érdekében veszi igénybe a
szolgáltatást – még ha természetes személy is – elvileg nem lakossági
felhasználónak minősül.
Sajnos a magyar
víziközműjog még nem tudja kezelni azt a magyar társadalmi-gazdasági valóságot,
hogy a cégek egy tekintélyes része kényszer/és vagy családi vállalkozás.
Jelenleg még nincs szabályozva az a kérdés, hogy ha egy családi kis Bt. vagy
Kft., de akár egy egyéni vállalkozó magánszemély a vállalkozás székhelyeként,
vagy telephelyeként a saját lakását, házát jelenti be, akkor víziközmű
szolgáltatás szempontjából csak az ingatlannak a jövedelemszerzéshez
ténylegesen igénybe vett része legyen az, amelyet víziközmű szolgálatás
szempontjából nem lakossági felhasználó által használt felhasználási helyként
kezelnek.
A hatályos jogszabályok
szerint, ha egy vállalkozás az ingatlanát székhelyéként jelenti be, akkor azt a
víziközmű szolgáltató jogosult úgy tekinteni, hogy az adott felhasználási
helyen nem lakossági felhasználó veszi igénybe a szolgáltatást.
Jelenleg a szolgáltatási
díjak a lakossági és nem lakossági felhasználók esetében nem tesznek ki túl
nagy különbséget (azonban várhatóan nem lakossági díjak a közeljövőben újra
szabályozásra kerülnek).
Ugyanakkor láthatjuk,
hogy mennyivel kisebb védelmet élveznek a szolgáltatás felfüggesztése,
korlátozása és megszüntetése esetén a nem lakossági felhasználók, ezért feltétlenül
szükséges lenne a kérdés jogszabályi rendezése.
Budapest, 2021.04.12.
Szabo.ivan@drszaboivan.hu
Megjegyzések
Megjegyzés küldése