Ki terhelnek az új vízdíjak?

 

További adalékok a víziközmű fejlesztési hozzájáruláshoz

 

Hamarosan elérhetővé ingyenesen is elérhetővé válik HVG ORAC szakcikk adattárában „Az Átruházható víziközmű fejlesztési kvóta” című jogi szakcikkem, de az Ügyvédek Lapjában megjelent cikkem, valamint az itt közzétett írásaim között is ez a téma volt az, amelyre legtöbben kerestek rá.

Érdemes tehát két témával kiegészíteni az eddig összegyűjtött információkat, amelyekkel én is csak nemrég szembesültem munkám során:

Az első inkább csak a víziközmű szolgáltató cégek számára lehet érdekes:

A MAVIZ idei éves közgyűlésén Rentz Tamás helyettes államtitkár elmondta, hogy a víziközművekre vonatkozó jogszabályok jelentősen változni fognak az év végéig, ezt erősítette meg dr. Tass Enikő is a MEKH elnök-helyettese is.

Remélhetőleg a viziközmű fejlesztési hozzájárulásra (továbbiakban a VKFH) vonatkozó rendelkezések is módosulnak majd, tekintettel arra, hogy ez a fizetési kötelezettség is „befagyasztott” fizetési kötelezettségek közé tartozik.

A hatályos Vksztv. 70.§ (1) bekezdése kimondja:

 

70. § (1) A víziközmű-fejlesztési hozzájárulás mértékét a Hivatal elnöke rendeletben állapítja meg. A víziközmű-fejlesztési hozzájárulás megállapításakor rendelkezni kell arról, hogy a víziközmű-fejlesztési hozzájárulás mikor lép hatályba, e rendelkezésnek visszamenőleges hatálya nem lehet.

 

Ugyanakkor a Vksztv. 74.§ (4) kimondja:

 

(4) Felhatalmazást kap a Hivatal elnöke, hogy (…)

4. a víziközmű-fejlesztési hozzájárulás mértékét,

rendeletben állapítsa meg.

 

A hatályos Vksztv. 75.§ (6) bekezdése szerint:

 

75. § (1) E törvény – a (2)–(6) bekezdésben foglalt kivételekkel – 2011. december 31. 23.00. órakor lép hatályba.

(6) E törvény 70. §-a, 74. § (1) bekezdés 14. pontja, 87. §-a 2015. január 1-jén lép hatályba.

 

A Vksztv. 87.§ (2) bekezdése kimondja:

 

(2)   A Hivatal elnöke rendeletének hatálybalépéséig a víziközmű-szolgáltató a 2014. december 31-én alkalmazott víziközmű-fejlesztési hozzájárulás mértékét alkalmazhatja.

 

A VKFH intézményét már a 38/1995.(IV.5.) Korm. Rendelet is tartalmazta. A ma már hatálytalan Korm. rendelet 4.§ (2) bekezdése kimondta:

 

„(2) Gazdálkodó szervezet által kért bekötés megvalósításához vagy a részére nyújtott szolgáltatás mennyiségének növeléséhez, illetőleg minősége igényelt javításához – lakásszövetkezet és önkormányzat tulajdonában lévő lakóépületek elhelyezésére szolgáló ingatlanok kivételével – a szolgáltató részére víziközmű-fejlesztési hozzájárulást kell fizetni. A hozzájárulás mértéke az igényelt szolgáltatáshoz szükséges fejlesztés költségeinek arányos része. A víziközmű-fejlesztési hozzájárulás elkülönítetten kezelendő, és kizárólag a víziközmű fejlesztésére fordítható.”

 

Ugyan a jogszabály szövegéből nem tűnik ki egyértelműen az, hogy ki állapítja meg a VKFH-t de az nyilvánvaló, hogy azt a gazdálkodó szervezetnek mint felhasználónak a  Szolgáltató részére kell megfizetni. A Rendelet időpontjában nem volt olyan konkrét  jogszabály, ami arra kötelezte volna az Önkormányzatokat, hogy rendeletet, vagy határozatot alkossanak a VKFH-ról.

 

A 38/1995. (IV.5.) Korm. rendeletet hatályon kívül helyező 2011. évi CCIX. törvény - vagyis a Vksztv. -  fenntartotta a VKFH intézményét, és már a közlönyállapotban is azt tartalmazta a víziközmű fejlesztési hozzájárulás megfizetésére vonatkozó részeletes rendelkezéseket:

 

„70. § (1) A víziközmű-fejlesztési hozzájárulás mértékét a Hivatal határozatban állapítja meg. A víziközmű-fejlesztési hozzájárulás megállapításakor rendelkezni kell arról, hogy a víziközmű-fejlesztési hozzájárulás mikor lép hatályba, e rendelkezésnek visszamenőleges hatálya nem lehet.

(2) A víziközmű-fejlesztési hozzájárulást úgy kell meghatározni, hogy az igények befolyásolásán keresztül segítse elő a legkisebb költség elvének érvényesülését, valamint vegye figyelembe a víziközmű-rendszerbe később bekötött felhasználók bekötésének hatásaiból származó előnyöket. A víziközmű-fejlesztési hozzájárulás nem haladhatja meg a bekötés érdekében közvetlenül víziközmű-fejlesztésre fordított összeg nagyságát.

(3) A víziközmű-fejlesztési hozzájárulás összegét a közműves ivóvízellátás, valamint a közműves szennyvízelvezetés és -tisztítás tekintetében külön-külön, tételesen kell megállapítani. A víziközmű-fejlesztési hozzájárulás a kiszámítására vonatkozó módszer előírásával is megállapítható.

(4) A víziközmű-szolgáltatók kötelesek a Hivatal által megállapított áralkalmazási feltételeket alkalmazni. A felhasználók és a víziközmű-szolgáltatásba bekapcsolódni kívánók kötelesek a Hivatal által megállapított víziközmű-fejlesztési hozzájárulást megfizetni.”

(5) A víziközmű-fejlesztési hozzájárulás tekintetében a 66. §-ban foglalt rendelkezéseket kell alkalmazni azzal, hogy közüzemi szerződés alatt a 69. § (1) bekezdés szerinti szerződést kell érteni.”

 

Látható, hogy a Vksztv. már konkrétan megjelölte a jogszabály alkotó szervet (Hivatalt), és a részelt szabályok megállapítását a Szolgáltatóra bízta. A Vksztv. ezen rendelkezése 2012-ben lépett volna hatályba, de a Vksztv. 2012-es módosítása a Vksztv. 70.§-ának hatályba lépését már 2015 január 1-re helyezte át.

 

A Vksztv. 2015-ös módosítása ugyanakkor már azt tartalmazta, hogy az első rendeletalkotás a Hivatal részéről majd csak 2015. november 30-ig történik meg:

 

„87. § A Hivatal a víziközmű-fejlesztési hozzájárulás mértékét első alkalommal 2015. november 30-ig állapítja meg.”

A fentebb olvasható jogtörténeti fejtegetésből is kitűnik, hogy a VKFH genezise némiképpen a homályba veszett. Az önkormányzatok előtt még a mai napig sem teljesen világosan értelmezett a Vksztv. alapján szedett viziközmű fejlesztési hozzájárulás, az építésügyi jogszabályok szerint szedett fejlesztési hozzájárulás, illetve a Vgtv. 45.§ (2) bekezdés alapján szedett utólagos csatlakozási díj közötti különbség.

 

A gyakorlatban - különösen a kisebb szolgáltatók esetében - az történt, hogy a Szolgáltatók VKFH alapjául azt az összeget állapították meg, amit az ellátásért felelős önkormányzatok utólagos csatlakozási díjként, vagy fejlesztési hozzájárulásként szedtek.

 

Ez a folyamat már a Vksztv. hatályába lépése előtt lezajlott, ezért a Szolgáltatók sok esetben ezt az összeget azonosították a VKFH-val, és ez ragadt be 2014. december 31-ei hatállyal „alkalmazott víziközmű fejlesztési hozzájárulásként”

 

Az a VKFH, amit a Szolgáltatók ma beszednek tehát a 2014. december 31-én alkalmazott VKFH, és bár a Vksztv. már tartalmazott elveket annak megállapítására, de gyakorlatilag bármilyen összeget alkalmazott 2014-ben a szolgáltató, az lett a VKFH alapja.

Fontos megjegyezni, hogy az tehát nem akadály, hogy ha az adott önkormányzat ebben az időben nem rendelkezett a víziközmű fejlesztési hozzájárulásról, mivel azt - mint fentebb is láthattuk -  a Szolgáltatónak kellett megállapítania

Az is fontos tény, hogy ha a Szolgáltató egy víziközmű rendszeren már szedett VKFH-t 2014. december 31-én, akkor ennek mértéke minden az általa üzemeltetett víziközmű rendszerre kiterjed. (tehát pld. ha az egyik ellátott településen szedett a szolgáltató 2014. december 31-én VKFH-t, akkor az a másik településre is kiterjed, hacsak a szolgáltató Üzletszabályzata nem rendelkezik eltérően)

Ahogyan a korábbi írásaimban is utaltam rá, a VKFH alapján létrejött kvóta (kontingens) szerződés egy önálló szerződés, viszont mindig a közszolgáltatási szerződéshez kapcsolódóan jön létre (nincs tehát kvótaszerződés közszolgáltatási szerződés nélkül, és – elvileg – nem lehet  közszolgáltatási szerződés sem kvóta szerződés nélkül. Persze gyakorlatban mégis van)

Érdekes jogi kérdés lehet, hogy mi történik abban az esetben, ha a Szolgáltató az eddig beszedni elmulasztott VKFH-t utólag mégis megpróbálja beszedni az arra kötelezett nem lakossági felhasználótól? Illetve mi történik akkor, ha a felhasználó a szolgáltató felszólítására önkén teljesíti ezt, erre vonatkozó szerződés hiányában is?

A másik kérdés már nagyobb közérdeklődésre tarthat számot:

A Fővárosi Vízművek Zrt. a kvóta áthelyezések esetében azt a gyakorlatot folytatja, hogy nemcsak azt vizsgálja meg, hogy az a felhasználási hely, ahova a kvótát át kívánják helyezni, az képes-e a kvótát műszakilag fogadni, de azt is, hogy annak a felhasználási helynek, ahonnan áthelyezik a kvótát, marad-e elegendő kvótája?

Amennyiben ugyanis a Fővárosi Vízművek Zrt. mérlegelése szerint ha a kvótát átruházó felhasználó (abban az esetben is, ha saját magának ruházza át a kvótát egy másik felhasználási helyre) a kvótát átadó felhasználási helyen az átruházást követően nem rendelkezik elegendő kvótával (kontingenssel), úgy az ellátás biztonság elvére hivatkozással, az átruházást jóváhagyását megtagadhatja.

Szó szerint a Fővárosi Vízművek Zrt. hatályos Üzletszabályzata a következőket tartalmazza:

„Fővárosi Vízművek Zrt. a javaslat elbírálása során megvizsgálja az átadó felhasználási hely fogyasztási adatait, illetve az átadó felhasználási helyen lévő létesítmény működéséhez szükséges vízigényt. 

Ha  a  felek a fogyasztás, illetve a működéshez szükséges vízigény, és a rendelkezésre álló kvóta különbségénél nagyobb kvótát szándékoznak átruházni, a felhasználó a fogyasztás, illetve a működéshez szükséges vízigény, és a rendelkezésre álló kvóta különbségénél nagyobb kvótát szándékozik áthelyezni,  a Fővárosi Vízművek Zrt. jogosult megtagadni a közszolgáltatási szerződések módosítására irányuló javaslatot.”

A Fővárosi Vízművek Zrt. ezen rendelkezése egyfelől nem teljesen alaptalan, másfelől azonban a jogszabály jelenlegi formájában – véleményem szerint – támadható:

A Vksztv. 71/A.§ (5) bekezdése ugyanis kimondja:

„(5) A közműfejlesztési kvóta áthelyezését a víziközmű-szolgáltató megtagadhatja, ha az áthelyezésre irányuló ponton az adott kvóta áthelyezése műszaki okok miatt igazolhatóan nem teljesíthető.”

Ebből tehát az következik, hogy a Szolgáltató csak az áthelyezésre irányuló ponton lévő felhasználási hely műszaki kérdéseit vizsgálhatja, az átadó felhasználási helyet nem!

Ugyanakkor a Vksztv. 71/A.§ (3) bekezdése kimondja:

„(3) A közműfejlesztési kvóta (1) bekezdés szerinti – saját célú – áthelyezése esetében a nem lakossági felhasználó az erre irányuló nyilatkozatát – mint a vonatkozó közszolgáltatási szerződések módosítására irányuló javaslatot – megküldi az adott víziközmű-rendszeren működési engedéllyel rendelkező víziközmű-szolgáltatónak.”

A saját célú áthelyezés esetében (tehát ha tulajdonos személye nem változik, csak egy másik telephelyére helyei át a kontingenst) viszonylag egyszerű a helyzet, hiszen egy szerződés módosításra tesz javaslatot, amelyet a Szolgáltató el is utasíthat.

Ugyanakkor a kvóta átruházása esetén a (4) bekezdés rendelkezéseit kel alkalmazni:

„(4) A közműfejlesztési kvóta átruházására vagy áthelyezésére irányuló (2) és (3) bekezdés szerinti javaslat alapján módosított közszolgáltatási szerződés a víziközmű-szolgáltató elfogadását követően hatályosul. Ha a víziközmű-szolgáltató a (2) és (3) bekezdés szerinti javaslatra a kézhezvételt követő 30 napon belül nem válaszol, vélelmezni kell, hogy azt elfogadta.”

Ráadásul a Vksztv. 71/A.§ (1) bekezdése szerint:

71/A. § (1) A nem lakossági felhasználó a birtokolt közműfejlesztési kvótát, vagy annak egy részét az adott víziközmű-rendszeren belül felhasználási hellyel rendelkező vagy azt kialakító másik, nem lakossági felhasználóra átruházhatja, vagy az adott víziközmű-rendszeren belül másik felhasználási helyére áthelyezheti.

Tehát nem csak a kvóta egy részét, de a teljes kvótát is át lehet helyezni, ennélfogva szerintem nem lehet megtagadni a hozzájárulást azon az alapon, hogy az átruházónál nem marad elég kvóta (feltehetően azért mert az átruházónak joga van újabb kvótáért folyamodni)

Érdekes kérdés lesz a jövőre nézve, hogy a bíróság vajon eben az esetben joggal való visszaélést állapítana-e meg ebben az esetben.

A legjobb megoldás itt is a tiszta és világos jogi szabályozás lenne, amely meghatározná, hogy az átruházó mekkora minimális kvótával kell rendelkezzen.

 

kelt: Budapest, 2024. 07. 24.

 

Dr. Szabó Iván LLM

ügyvéd