Csipkerózsika álomból hideg zuhany, avagy ráeszméltek a cégek, hogy brutális vízdíjat fognak fizetni…Mi lehet a megoldás a közületeknek?

 

Csipkerózsika álomból hideg zuhany, avagy ráeszméltek a cégek, hogy brutális vízdíjat fognak fizetni…Mi lehet a megoldás a közületeknek?

 

Amint ismeretes az Energiaügyi Minisztérium (EM) 2024. december 13-án közzétette a 25/2023.(XII.13.) EM Rendeletet (Rendelet), amely 2012 január 1-e óta először tette lehetővé a nem lakossági felhasználók víziközmű díjainak emelését. A Rendelet egy alapdíjat és egy fogyasztással arányos díjat állapít meg bekötésenként. Az alapdíj számításánál az átfolyási mérő átmérőjét kell figyelembe venni.

 

2024. januárjában már több nem lakossági felhasználó is olyan kéréssel fordult az a vízmű cégek ügyfélszolgálataihoz, hogy szeretné jelenlegi vízmérőjét egy kisebb átmérőjű vízmerő berendezésre cserélni, mivel neki kevesebb víz is elegendő lenne, és nem szeretne többet fizetni.

Alapvetően a Víziközmű szolgáltatásról szóló 2011. évi CCIX. törvény (Vksztv.) és az annak végrehajtására kiadott 58/2013. (II.27.) Korm. rendelet (Vhr.) nem rendelkezik olyan lehetőségről, mely arra vonatkozik, hogy az szolgáltatási kapacitást a Szolgáltató a felhasználó kérésére csökkentse (értsd: nagyobb átmérőjű mérőt kisebb átfolyási mérőre cseréni)

 

Ez feltehetően azért van így az 1960-as évektől nem volt arra példa, hogy a felhasználók a kapacitás csökkentésére tartottak volna igényt, ezért a kapacitás csökkentése a Szolgáltató részéről a kifejezetten szankciós jellegű volt, lásd a Vksztv. 58.§ (1) bekezdés a.) pontját:

 

„58. § (1) A víziközmű-szolgáltató a létfenntartási, a közegészségügyi és a katasztrófa-elhárítási vízigények teljesítése mellett a víziközmű-szolgáltatás korlátozása, illetve felfüggesztése körében az alábbi intézkedések megtételére jogosult:

a)      a közüzemi ivóvíz-szolgáltatást külön berendezés beépítésével időben és mennyiségben korlátozhatja”

A Vksztv. és a Vhr. is csak azt az esetét ismeri a felhasználó által kezdeményezett „korlátozásnak”, ha a felhasználó kifejezetten a teljes szolgáltatás felfüggesztését kezdeményezi, ebben az esetben azonban nem lesz az ingatlanon szolgáltatás.

A víziközmű szolgáltatásra vonatkozó szerződést a nem lakossági felhasználó lényegében csak akkor tudja felmondani, ha egyben felhasználó váltás is történik (tipikusan, ha eladja az ingatlant, vagy az ingatlan tulajdonjoga átruházásra kerül valamilyen módon pld. apporttal), de ilyen lehet az ingatlan használatának átruházása (tipikusan bérbeadása, ha a bérleti szerződés szerint a bérlő vállalja a rezsi fizetését és az órákat magára íratja). Ilyenkor a felmondás hatályosulásához az új felhasználó szerződésének elfogadása is szükséges, addig az időpontig a korábbi felhasználó köteles helyt állni a Szolgáltató felé.   

Sem a Vksztv. -ben sem a Vhr.-ben nincs tehát arra vonatkozó rendelkezés, amely kötelezettséget keletkeztetne a Szolgáltató részéről arra, hogy Felhasználó kezdeményezésére csökkentse a kapacitást, még akkor sem, ha ennek műszaki feltételi biztosítottak, és a Felhasználó ennek költségeit előlegezi.

A sajtóban megjelent hírek szerint[1] a Nemzeti Vízművek Zrt. (NV Zrt.) irányítása alá került víziközmű cégek vonatkozásában 2024. január 31-én olyan tartalmú állásfoglalás született, mely szerint a felhasználó kezdeményezheti kisebb átmérőjű átfolyási merő felszerelését, ennek azonban feltétele, hogy 30 napnál nem régebbi szaktervező által készített vízigény tervet mutasson be, valamint ahhoz az illetékes Katasztrófavédelmi Főigazgatóság hozzájárulását adja (mely engedély szintén nem lehet régebbi 30 napnál). Ugyanebben a cikkben hasonlóképpen nyilatkozott a Kurdi Viktor a MAVIZ elnöke, aki ilyen esetben kisebb mérőóra alkalmazását javasolta. Az érintett cégek vonatkozásában azonban nincs még jele annak, hogy ezt a lehetőséget az üzletszabályzatukban feltüntették volna.

Ameddig nem lesz egyértelmű jogi szabályozás arra az esetre, hogy ilyen jellegű kérést a Szolgáltató – ha egyébként a műszaki és a jogszabályi feltételek fennállnak (lásd: szakvélemény és a katasztrófa védelem engedélye) – köteles teljesíteni, addig a Szolgáltató jóindulatán múlik, hogy teljesíti-e a kérést.

Ugyanakkor ebből a helyzetből is lehet kiút, hiszen mint említettem a jogutódlás esetén itt is meg lehet szüntetni a szerződést, és jelenleg csak a nem lakossági felhasználókat terhelik ilyen díjak...Ügyelni kell azonban a jogszabályok pontos, és szó szerinti betartására. Másfelől a közszolgáltatási szerződés is szerződés, ezért a Szolgáltató elzárkózása esetén lehetséges a bírói szerződésmódosítás igénybevétel, ha ennek egyébként a feltételei fennállnak.

Vannak esetek azonban, amikor a Szolgáltató akkor sem tudja csökkenteni mérő átmérőjét, ha akarja, mivel az adott rendszer egyen az Országos Tűzvédelmi Szabályzat szerinti oltóvizet (tűzivizet) biztosít.

A Rendelet 2.§ -a szerint:

„2. § Nem alkalmazhat alapdíjat a víziközmű-szolgáltató arra a vízmérőre, amely kizárólagosan tűzivíz ellátására áll rendelkezésre, és a fogyasztó az ennek megfelelő besorolást a szolgáltatónál írásban kezdeményezte.”

Amennyiben tehát egy rendszer kizárólag a tűzivíz ellátására szolgál, és a felhasználó ezt írásban jelzi, akkor az alapdíj nem számlázható részére.

Vannak esetek azonban amikor a tűzivíz biztosítása, és használati víz (tulajdonképpeni ivóvíz) biztosítása ugyanazon a rendszeren történik. Ez egy csapdahelyzet, hiszen ebben az esteben a felhasználó csak néhány m3-nyi vizet használ, ugyanakkor egy nagy átmérőjű átfolyási mérőn keresztül kapja a vizet.

Tipikusan ilyenek az ipari parkok felhasználói, ahol a nagy logisztikai épületek tűzivíz mennyiségének biztosítására hatalmas átmérőjű mérőket szereltettek fel, holott a felhasználók ténylegesen legfeljebb egy nagyobb háztartásnak megfelelő mennyiségű ivóvizet igényelnek.

Számos cég ébredt fel csipkerózsika álmából, amikor az eddigi vízdíja akár negyvenszeresére is emelkedett.

Ilyen esetben is lehet megoldás az egyik, hogy a felhasználó külön bekötést létesít a használati víz biztosítására, és azt külön bekötési mérővel méri, míg az tűzivíz hálózatról nyilatkozik a Szolgáltató felé, hogy azon a mérőn csak oltó vizet mér. Ennek a külön használati víz hálózat kivitelezésnek azonban olykor rendkívüli költségei lehetnek, nem is szólva az időről (természetesen eddig az időpontig a felhasználó az emelt alapdíjat köteles fizetni)

A másik, jóval költség kímélőbb megoldás lehet kombinált mérők alkalmazása, amelyek egyidejűleg alkalmasak használati víz és az oltóvíz fogyasztás mérésére. A probléma az, hogy az un. kombinált mérőkre semmilyen jogszabály nem vonatkozik (bár használatukat semmilyen jogszabály nem is tiltja), szemben az ikermérőkel, amelyet már ismer a Vhr. is:

„12. fogyasztásmérő: a vízmennyiség vagy a szennyvízmennyiség mérésére szolgáló mérőeszköz:

ab) ikermérő: egy vagy több ingatlan különböző felhasználási helyei ivóvízhasználatának mérésére szolgáló, az ivóvíz bekötővezeték végpontjára csillagpontosan kialakított bekötési vízmérők,”

Kérdés, hogy az ikermérő definíciója kielégíti-e a Rendelet 2.§-ában foglalt feltételeket?

Célszerűbb lenne, ha jogszabály egyértelműen szabályozná ilyen esetekben a kombinált mérők alkalmazását, és egyben kötelezné is a szolgáltatókat ezek felszerelésére, és használatára.

Végül még egy megjegyzés: a nem lakossági felhasználókat nem védi a Vksztv. tehát fizetési késedelem esetén a Szolgáltató az Üzletszabályzatában foglaltaknak megfelelően bármikor korlátozhatja, vagy kizárhatja a szolgálatásból. Ha tehát a felhasználó úgy döntene, hogy az elviselhetetlenül magas díjat nem fizeti meg, akkor célszerű azonnal bírósághoz fordulni, és a követelt összeget írói letétbe helyezni, és ideiglenes intézkedést kérni, nehogy kizárják a szolgáltatásból.

Meggyőződésem ugyanakkor, hogy az extrém magas panaszok száma miatt hamarosan jogszabály, de legalábbis valamilyen állásfoglalás rendezi majd ezt a helyzetet.

Budapest, 2024. 02. 19.

 

dr. Szabó Iván LLM

ügyvéd

 

 

 

 

---

[1] https://24.hu/fn/gazdasag/2024/02/18/nafa-kft-vizfogyasztas-szamla-februari-brutalis-vizdijemeles-192-ezer-forint