Ki terhelnek az új vízdíjak?

 

Kit terhelnek az új vízdíjak?

 

2023. december 13-án jelent meg a Magyar Közlönyben a 25/2023. (XII.13.) EM rendelet (Rendelet) a nem lakossági felhasználók víziközmű-szolgáltatási díjának megállapításáról.

 

A rendelet a nem lakossági fogyasztók vonatkozásában az ivóvíz és szennyvíz ágazat vonatkozásában két tényezős díjat állapít meg:

 

·         alapdíjat és

·         fogyasztással arányos díjat

 

A fogyasztással arányos díj országosan egységes: az ivóvíz esetében 576 Ft/m3, a szennyvíz esetében 881 Ft /m3

 

Az alapdíj mértéke az átfolyási átmérőhöz igazodik, amely víz és szennyvíz esetében is a 13 mm től 300 mm -ig terjed.

 

A Rendelethez csatolt táblázat szerint az ivóvíz alapdíja bekötéseként 841,- Ft-tól 609.654,-Ft-ig is terjedhet, míg szennyvíz esetén 1661,-Ft-tól egészen 1 204 247,-Ft-ig terjedhet.

 

A rendelet 2024. január 1-én lép hatályba.

 

Eddig mindenki számára világos, hiszen a Rendelet tartalmát mindenki megismerheti, sőt azzal a sajtó is kiterjedten foglalkozott.

 

Ami viszont kevésbé nyilvánvaló, hogy kiket terhel ez a díj?

 

Már a rendelet megjelenését követő napon több polgármester ügyfelem is hívott, hogy akkor ez ugye csak a cégekre vonatkozik?

 

Nem, nem csak a cégekere vonatkozik, viszont nem vonatkozik a társasházakra.

 

Vonatkozik viszont az ún. közületekre: a polgármesteri hivatalokra, bölcsödére, óvodára, iskolára, az ezeket kiszolgál konyhára, börtönre, kórházra stb. stb.

 

Ezen az oldalon már számtalanszor foglalkoztam azzal a problémával, hogy a Víziközmű szolgáltatásról szóló 2011. évi CCIX. törvény (Vksztv.) szerint ki lakossági, és ki a nem lakossági fogyasztó.

 

Sajnos hiába vártuk, hogy a Vksztv. módosítása, vagy legalább az annak végrehajtására kiadott 58/2013. (II.27.) Korm. rendelet (Vhr.) pontosítja majd a nem lakossági felhasználó fogalmát, esetleg kiveszi a kis- és mikro vállalkozásokat ebből a körből, ez egyelőre nem történt meg, ezért csak a Vksztv. jelenlegi szövegére támaszkodhatunk

 

A Vksztv. idevágó rendelkezései a következőek:

 

 

„2. §   E törvény alkalmazásában:

5. felhasználási hely: az a víziközmű-szolgáltatásba bekapcsolt ingatlan, amelyen a víziközmű-szolgáltatást a felhasználó igénybe veszi,

 

6.  felhasználó: a víziközmű-szolgáltatást e törvény szerinti szerződéses jogviszony keretében vagy a 31/A. § (1) bekezdésében meghatározott ideiglenes szolgáltatás időtartama alatt a víziközmű-szolgáltató előzetes hozzájárulásával ténylegesen igénybe vevő természetes vagy jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet, aki (amely) a víziközmű-szolgáltatásba bekapcsolt ingatlan használója, és sorban mögötte az ingatlan tulajdonosa,

 

15. lakossági felhasználó: az a természetes személy felhasználó, aki nem jövedelemszerző gazdasági tevékenység keretében, saját háztartása, üdülő vagy hétvégi ház, garázs ellátása érdekében veszi igénybe a víziközmű szolgáltatást, valamint a társasház és a lakásszövetkezet,”

Az, hogy ki a „nem lakossági felhasználó” a törvény nem értelmezi, ezért csak a lakossági felhasználó fogalmából lehet visszavezetni.

Ennek megfelelően tehát, minden nem természetes személy, tehát: jogi személy, vagy jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság, nem lakossági felhasználónak (közkedvelt nevén: közületnek) minősül.

Kivételt képez a társasház, és a lakásszövetkezet, ők tehát bármennyit fogyasztanak akkor is az eddigi rezsicsökkentett lakossági díjat fizetik. (ez nem vonatkozik arra a kivitelező cégre, amely a társasházat kivitelezi, és a saját nevére kéri meg a bekötést! Érdemes lehet tehát először megalapítani a társasházat és azután kérni a bekötést!).

Ugyanakkor emelt díjat kellene azoknak a magánszemélyeknek is fizetni, akik az ingatlanukat jövedelemszerző tevékenység keretében veszik igénybe a víz- és csatornaszolgáltatást.

Bár számtalanszor jeleztük, a jogszabály nem értelmezi a „jövedelemszerző tevékenység gazdasági tevékenység keretében” definícióját, ezért a jelenlegi jogszabályok szerint bárki, aki az ingatlanába, vagy más ingatlanába egy vállalkozást jegyeztet be, lényegében – a jelenlegi jogszabályok értelmében – beletartozik a definícióba.

Óvakodjanak tehát pld. a bérbeadók, hogy megengedjék, hogy a bérlőik a bérelt ingatlanba vállalkozást jelentsenek be, úgy hogy a közmű számlák – óvatosságból – az ő nevükön maradnak.

„Öröm az ürümben”, hogy a jelenlegi – és szintén többször jelzett – joghézag miatt a nem lakossági felhasználok csak abban az esetben érhetőek el a víziközmű szolgáltatók számára, ha velük írásban szolgáltatási szerződést kötnek. Ha egy ingatlanon lakossági felhasználó került bejelentésre, aki rendszeresen fizeti víz- és csatornadíjakat, ugyanakkor az ingatlanon egy nem lakossági felhasználó is igénybe veszi a szolgáltatást, akkor szolgáltató lényegében tehetetlen a nem lakossági felhasználóval szemben, mivel azt – szerződés hiányában - sem kötbéreztetni nem tudja, sem a hálózatfejlesztési hozzájárulást sem tud tőle szedni.  Az ingatlanban bejelentett lakossági szolgáltatót a Vízmű legfeljebb a kötbérrel sújthatja, mert az új felhasználót nem jelentette be.

 A Vízmű ezen jogosultsága az Ületszabályzatokban van szabályozva. Tipikusan ezek eddig kisebb kötbérek voltak (pár ezer forint), azonban előfordulhat, hogy a Szolgáltatók most megpróbálnak majd módosítani az Üzletszabályzaton, hogy nagyobb kötbért szabhassanak ki ebben az esetben, ezzel is ösztökélve a felhasználókat a magasabb díj fizetésére.

Az egyetlen lehetőség ilyenkor a Szolgáltató kezében egy speciális jogi fegyver a „jogalap nélküli gazdagodás”, mint jogcím.

Ha szolgáltató bizonyítani tudja, hogy az adott ingatlanon nem lakossági felhasználás is történik (ehhez elegendő a közhiteles cégnyilvántartás), akkor maximum 5 éves (ennél lehet természetesen kevesebb is, de több nem az elévülés miatt) időtartamra visszamenően követelheti az adott ingatlant igénybe vevő nem lakossági felhasználótól a lakossági, és a nem lakossági díj közötti különbséget, azon az alapon, hogy ezzel az összeggel a nem lakossági felhasználó jogalap nélkül gazdagodott.

Ilyen jellegű per megindítására azonban mindeddig nem került sor – legalábbis nekem nincs erről tudomásom- mostantól kezdve azonban előfordulhat, hogy a két díj közötti különbség eléri azt a szintet, hogy a Szolgáltatóknak megérje ilyen pereket indítani.

Érdemes tehát a kis családi cégek esetében arra is vigyázni, hogy az esetleges alvó cégek kijelentésre kerüljenek a családi ingatlanokból, mivel a Vízmű - kizárólag a cégnyilvántartás adataira támaszkodva indíthat ilyen pert.

Nyitva marad ugyanakkor a például azoknak a társasházaknak, vagy tulajdonközösségeknek az esete, ahol nincsenek almérők, hanem egy főmérőn működnek, és a költségeket pld. m2 alapon felosztják egymás között a tulajdonosok. Ebben az esetben akkor sem követelhető a magasabb díj, ha akár a társasház, vagy a tulajdonközösség minden tagja nem lakossági felhasználó, és akár kifejezetten vízigényes tevékenységet folytat, tekintve, hogy a társasház – mint fentebb láthattuk – lakossági felhasználónak minősül. Elég furcsa helyzet áll tehát elő, hogy például egy bölcsőde, egy iskola, vagy az ezeket ellátó konyha magas vízdíjat fog fizetni, míg egy gazdag társasház rezsicsökkentett díjat.

A költségek nagy arányú növekedése miatt várhatóan nőnek majd az ilyen jellegű jogi konstrukciók, illetve meg fog növekedni a sajt beruházás keretében megvalósított, és magáncélú szennyvíz tisztítók száma a nagyobb fogyasztók esetében. Az sem kizárt, hogy az eddigieknél többen próbálkoznak majd kút fúrásával.

Nincsenek információim arról, hogy ezeket az ellentmondásokat hogyan kívánja a jogalkotó feloldani, de feltehetően a jövő év során új módosítások várhatóak.

kelt: Budapest, 2023. 12. 18.

 

Dr. Szabó Iván LLM

ügyvéd