Észrevételek
a Vksztv. és a Vhr módosítások kapcsán
Az
Országgyűlés 2023. május 3-ai ülésén fogadta el a víziközmű szolgáltatásról
szóló 2011. évi CCXI. törvény (Vksztv.) módosításáról szóló 2023. évi XVII.
törvényt (a Módosítás), amely Magyar Közlöny 2023/70. (V.11.) számában jelent
meg, hatályba lép 2023. VI.10.-én
Jelen
munka elkészítésekor még társadalmi vitán van a Víziközmű szolgáltatásról szóló
2011. évi CCIX. törvény végrehajtásáról szóló 58/2013.(II.27) Korm. rendelet
(Vhr.) módosításáról szóló tervezet.
Általános
észrevételek:
A
várakozásokkal szemben alapvetően elmondható, hogy sem a Vksztv., sem a Vhr. módosítás
nem hozott átütő változásokat a víziközmű szolgáltatásban.
A
Módosítással kapcsolatban főleg két témában volt nagy a szakmai várakozás:
-
díjak
kérdése
-
integráció
kérdése
A
díjak kérdésében egyik jogszabály sem hozott érdemi előre lépést, annak
ellenére, hogy 2022. őszén kb. erre az időpontra jelezték a piaci alapú díjak
megjelenését. Ugyanakkor az Energetikai Minisztérium illetékes Államtitkára V.
Németh Zsolt több nyilvános fórum keretében is kommunikálta, hogy az ágazat
problémáinak megoldására részben kivezetik a szektorból a rezsicsökkentést.
Az
előzetes információk szerint aza terv, hogy a lakossági fogyasztók esetében egy
bizonyos m3-ig a fogyasztás rezsicsökkentett lenne (jelenleg úgy tudjuk ez 5
m3/nap lenne), az efölötti rész a gáz és áramdíjakhoz hasonlóan már piaci alapúvá
válna. A nem lakossági fogyasztók részére ebben a szektorban is piaci alapú díj
kerülne bevezetésre.
Megjegyzendő,
hogy a Vksztv. Módosítás és a Vhr. tervezet is tartalmaz olyan rendelkezéseket,
amelyek már utalnak a várható díj emelésekre, így pld. a felhatalmazó
rendelkezések megjelölése, illetve a védendő fogyasztó fogalmának pontosítása.
Jóval
meglepőbb azonban az a tény, hogy a jogszabálymódosítások egyáltalán nem
érintették a víziközművek állami integrációs folyamatát, amely tavaly
augusztusban nagy erőkkel indult meg, és már-már kifulladni látszik, holott
2022 év végén többen olyan véleményen voltak, hogy 2023. június 30-ig az
integráció jogszabályi eszközökkel történik meg, amely vagy a felhasználó
egyenérték drasztikus megemelésével, vagy egyszerűen a víziközmű vagyon teljes
államosításával valósulhat meg.
Meglepő
módon a jogszabályok mintha éppen az integrációval szemben módosultak volna: A
Módosítás inkább egy több szereplős víziközmű
piacot vizionál, szemben egy túlnyomórészt állami tulajdonban álló szektorral:
Mind
a Vksztv., mind a Vhr. módosítás nagy figyelmet szentel és jelentősen újra
szabályozza a Magyar Energetikai és Közműszabályozási Hivatal (MEKH) cégjogi
eseményei kapcsán fennálló jogköreit és számos szigorítást vezet be a víziközmű
cégekben történő tulajdonszerzés vonatkozásában.
Az
integráció érdekét éppen az szolgálná, hogy az állam minél egyszerűbben és
gyorsabban szerezhessen tulajdont az adott viziközmű cégekben, és ha a
jogalkotó egy állami többségű ágazattal számolt, akkor mi értelme lehet a MEKH
felügyeleti jogköreinek kiterjesztésének az ellátásért felelősökre (magyarul az
önkormányzatokra)?
A
Módosításból nem egy olyan nagyrészt állami tulajdonú ágazat képe bontakozik
ki, ahol kivételes jelleggel szabályozza a törvény azokat az eseteket, ahol az
ellátásért felelősség „kivételesen” a települési önkormányzatokat terheli,
hanem éppen ellenkezőleg, mintha egy alapvetően önkormányzati, esetlegesen
privatizált rendszerrel számolna.
Nem
történtek jelentős módosítások az ellátásért felelősök és a szolgáltatók
kapcsolatát rendező szerződéses rendszerben sem, kivételt képeznek ez alól a vagyonkezelési
konstrukciók, és az építési koncessziók.
Ez
utóbbi esetében lényegében még egy 2016-os módosítást követett le a törvény,
amikor az eddigi működési engedély helyett szolgáltatási engedéllyel rendelkező
víziközmű szolgáltató jelenlétét követeli meg az ajánlattevők konzorciumában. (Az
építési koncesszióban részt vevő szolgáltatónak „csak” szolgáltatási
engedéllyel kell rendelkeznie, és nem működési engedéllyel, de a Vhr. pályázati
rendelkezései nem változtak, ezért működési engedély nélkül nem képzelhető el
pályázat)
A
vagyonkezelési konstrukció esetében egyrészt rögzítésre kerül, hogy a Vhr.
szabályozza majd gördülő fejlesztési terv (GFT) felújítási és pótlási
tervrészének kötelező tartalmát, valamint miniszteri rendelet szabályozza majd
a beruházási tervrész szabályait.
Az
üzemeltetési szerződések kapcsán egy már egyébként is nagyon régóta sürgetett
és praktikus módosítás történt:
Az
eddig gyakorlatilag felmondhatatlan üzemetetési szerződéseket a Felek az év
végére szólóan 4 hónapos határidővel közös megegyezéssel megszüntethetik.
(Tehát 2023 pld. augusztus 31-ig meg ilyen megállapodás 2023. december 31-éig
szóló felmondási idővel, mivel a Vksztv. kogens ezért ettől a Felek nem
térhetnek el)
Megjegyzem,
hogy ez szintén nem az integráció irányába ható módosítás, tekintettel arra,
hogy az állami átvétel esetén az üzemeltetési szerződés azonnali hatállyal
megszüntethető, tehát az önkormányzatok helyzetét kívánta a jogszabály
megkönnyíteni szolgáltató váltás esetére.
A
szolgáltató és a fogyasztó közötti kapcsolatot szabályozó rendelkezések szinte
alig változtak, kivéve a víziközmű kvóták jogi helyzetének rendezését, amely
viszont régi adóssága volt a jogalkotásnak.
A
Módosítás végre egyértelművé tette, hogy a víziközmű fejlesztési kvóta
vagyonértékű jog és az a nem lakossági fogyasztók között átruházható.
Mindezeken
kívül a Módosítás számos pontosítást fogalmazott meg, illetve kigyomlált a
Vksztv.-ből több olyan rendelkezést, amelyek már évekkel ezelőtt hatályukat
vesztették, vagy megvalósultak.
Végezetül
a Módosítás tartalmaz számos olyan (egyenlőre tartalom nélküli) felhatalmazó
rendelkezést a MEKH elnöke és az ágazati miniszter vonatkozásában, amely
későbbi díjkorrekcióra utal.
Részletes
észrevételek:
A
MEKH hatásköreinek kiterjesztése
A
Vksztv. 2/B címe akként változott meg, hogy a MEKH hatáskörei kiterjesztésre
kerültek az ellátásért felelősökre.
Ennek
megfelelően átfogó, cél, és téma ellenőrzés is végezhető az ellátásért
felelősöknél, és velük szemben a Szankció törvényben meghatározott joghátrányok
is alkalmazhatóak.
(Ezzel
kapcsolatban felvetődik, hogy hogyan gyakorolja majd a MEKH a jogköreit az Állammal,
mint ellátásért felelőssel szemben?)
Jelentős
mértékben változtak a MEKH jogkörei az egyes cégjogi események kapcsán:
Ezek
a rendelkezések már eddig is részei voltak a Vksztv.-nek de most lényegesen
pontosításra kerültek: így pld egyértelműen rögzítésre került, hogy viziközmű szolgáltatóban
történő befolyásszerzés esetén mindig előzetes hozzájárulást kell kérni a
MEKH-től, és azt kell csatolni a cégiratokhoz. (Tapasztalataink szerint a
cégbíróságok ezt csak ritkán vették eddig figyelembe)
A
Módosítás az eddigiekhez képest lényegesen részletesebben szabályozza az egyes
cégjogi eseményekhez történő hozzájárulás megtagadásának lehetőségeit, így az
eddig általános megtagadási jog helyett már kifejezetten víziközmű szakmai
indokok olvashatóak (pld Vhr-ben meghatározott pénzügyi, személyi és gazdasági
feltételek hiánya stb.)
Megjegyzem,
hogy befolyásszerzés ilyen mértékű szabályozása nem egy állami hegemóniát
tükröző víziközmű szektort vizionál, sokkal inkább egy üzletileg előnyös
piacot, ahol a Hivatal igyekszik minél erősebb ellenőrzést gyakorolni a
befolyásszerzések felett.
A
vagyonjogi kérdések
A
vagyonjogi kérdésekben nem történt jelentős változás, legfőképpen nem került
sor „jogszabályi” államosításra.
Két
a gyakorlatban fontos módosítást kiemelek:
Jelentős
autonómiát gyakorolt eddig a MEKH abban a kérdésben, hogy egy vízi művet
víziközművé nyilvánítson.
A
Vksztv. hatálybelépését követő több mint 10 év sem volt elég ahhoz, hogy a
gyakorlatban felmerülő számtalan „állatorvosi ló” kigyomlálásra kerüljön az
ágazatból (korábbi nagy állami vállalatok ipari parkjai, gazdátlan vezetékek, honvédségi
lakótelepek bizonytalan bekötéssel stb. stb.)
Ezekben
az esetekben nagy segítséget jelentett a fogyasztóknak, ha a MEKH a bizonytalan
rendszereket víziközművé nyilvánította. Mostantól kezdve ez azonban csak abban
az esetben lehetséges, ha az érintett mű rendelkezik a vízjogi létesítés vagy
üzemeltetési engedéllyel. Ez egyfelől jó hír hiszen megszünteti az un.
„gerilla” közművesítést, amikor a beruházó az ellátásért felelős önkormányzat
engedélye nélkül, és vízjogi létesítési engedély nélkül kezdi el kiépíteni a
víziközműveket, majd a tőle telket vásároló vevők, a Vksztv. 8. § -ára
hivatkozva követelik, hogy a kapacitás hiány ellenére vegye tulajdonba az
önkormányzat, majd üzemeltetésre a szolgáltató, másfelől a vízjogi engedélyek
megszerzése hosszabb időt vehet igénybe, ami tovább rontja a kiszolgáltatott
fogyasztók helyzetét.
Kisebb
de ésszerű változtatás, hogy a rendszerfüggetlen víziközmű elemeken fennálló
opciós vételár a korrekcióra kerül ha azokat korábban a szolgáltató a gördülő
fejlesztési terv keretében felújította. Ennek ellenértéke a vételárból
levonandó, ugyanakkor megszűnt az a rendelkezés, amely szerint a vételi jog
gyakorlásának elmaradása esetén a vételi jog átszáll az államra. (Megjegyzem,
hogy a vételi jog gyakorlásának határideje vonatkozásában továbbra sem fogalmaz
egyértelműen a törvény, mennyi idő áll rendelkezésre a vételi nyilatkozat
megtételére, vagy az ajánlat elfogadására, illetve mennyi időn belül kell az
kifizetni?)
Közszolgáltatási
kérdések
A
köszszolgáltatások vonatkozásában a leglényegesebb változtatást a víziközmű
fejlesztési hozzájárulásra (VFH) vonatkozó rendelkezések kiegészítésében
fedezhetjük fel.
Alapvetően
nem változott a VFH fizetésére kötelezettek köre, azonban a Vksztv. 70.§ (4)
bekezdése tartalmaz ez egy érdekes kiegészítést, mely szerint a VFH fizetésére
továbbra is elsősorban a nem lakossági felhasználó köteles, viszont ez a lista
kiegészült „a víziközmű szolgáltatásba bekapcsolni kívánó személlyel”. Ennek
a személyi körnek a tárgya egyelőre nem világos, főleg azért, mert a Módosítás
ettől a ponttól kezdve viszont már csak a nem lakossági felhasználókkal
foglalkozik.
A
Vksztv. kiegészült a 70/A.§-al, amely részletes előírásokat tartalmaz a VFH
vonatkozásában, így
-
a
VFH továbbiakban vagyon értékű jognak minősül
-
A
VFH átruházható és nem csak az érintett felhasználási helyen, és nem csak a
felhasználó személyének megváltozása esetén, hanem az adott rendszeren belül
bármikor (tehát ameddig jogviszonyban áll a szolgáltatóval)
A.
Saját
maga számára, ha a rendszeren belül másik felhasználási hellyel rendelkezik
(tehát pld. egy víziközmű rendszeren belül, pld egy város területén, egy cég
több telephellyel is rendelkezik, akkor ezek között is átruházhatja a kvótát)
B.
Más
nem lakossági felhasználónak, amely ugyanazon a víziközmű rendszeren belül
rendelkezik felhasználási hellyel, vagy a felhasználási hely kialakítás alatt
áll (feltételezhetően ez azt jelenti, hogy a felhasználási helyre jogot
szerzett (dologi, vagy használati) és kérelmezte a felhasználóként történő
nyilvántartásba vételét)
-
Az
átruházás csak írásban történhet, és érvényességéhez szükséges a Szolgálató
általi elfogadása
-
Itt
is érvényesül a hallgatás=beleegyezés szabálya, tehát ha a Szolgáltató 30 napon
belül nem reagál a kvóta átruházására, akkor azt elfogadottnak tekinthető.
Pontosabban vélelmezni kell annak elfogadását, tehát utólag bizonyítható
lehet, hogy a Szolgáltató mégsem adta meg a hozzájárulást (Véleményem szerint
ez könnyű kimentés lehet a Szolgáltató részére, ha elmulaszt reagálni a
kérelemre, viszont elég nagy jogbizonytalanságot is okozhat. Pld ki viseli a
kárt, ha a Szolgáltató nem nyilatkozik határidőn belül, és a fogyasztó
beruházásba kezd?)
-
A
Szolgáltatónak 30 napon belül jogában áll a kvóta átruházását megtagadni, ha az
az adott szolgáltatásai pontra az áthelyezés műszaki igazolhatóan nem
lehetséges (pld. kapacitás hiány áll fenn)
kelt: Budapest, 2023. 05. 22.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése