Néhány szó az állami integrációról

 Néhány szó az állami integrációról

Az víziközművek állami integrációja kapcsán az utóbbi napokban többen nyilvánítottak felém kritikát, nevezetesen, hogy miért hallgatok éppen ebben a kérdésben. Annyi mindenben nyílvánítottam véleményt az utóbbi időben a víziközmű szektort érintő változásokban, akkor hogy hogy pont most nincs véleményem?!

Nem nagyon értem a kritikát, mert aki kicsit figyelemmel kísérte a munkásságomat az tudja, hogy mindig is az állami integrációt támogattam már a 2011-es víziközmű reform során is (kaptam is hideget meleget egyaránt)

Ha mégis kétségei lennének valakinek, akkor nyugodtan ajánlom a figyelmébe pl. két angol nyelven is megjelent írásomat (Integration, a key to sustainable development in water utility services, Hidrológiai Közlöny 2018; Historical waves in Hungarian water sector reform and implications for integration I Szabó, MG Quesada - Utilities Policy, 2017)

A 2011-es reformhoz képest egy a tapasztalattal gazdagodtunk viszont: a gyakorlat bebizonyította, hogy a víziközmű szolgáltatásnak a közigazgatási határokhoz igazítása nem ésszerű. A 2011-es reform a víziközmű rendszereket, ezzel az ellátási területeket is az ellátásért felelősök közigazgatási határokhoz igazítása üzemeltetési szempontból számos anomáliát eredményezett. 

A 2010 es években már szinte elképzelhetetlennek tartott vízhiányok, és ellátási zavarok a 2020-as évek elején hirtelen újra megjelentek, és rávilágítottak hogy a víziközmű szolgáltatás jelenlegi struktúrájában nem alkalmas azoknak a súlyos problémáknak a kezelésére, amelyekkel az elkövetkező években sajnos nagy valószínűséggel szembe kell néznünk.

Bár a szakma már évek óta figyelmeztetett erre, a politikának állandó narratívája lett, hogy Magyarország “víznagyhatalom”. 

Sajnos nem az.

Országunkban vannak ivóvízben gazdag területek, és vannak kifejezetten száraz területek, és vannak területek ahol lakosság változásának dinamikája jóval nagyobb víziközmű ellátást igényelne, mint hogy azt a jelenlegi rendszerek - akár gyors és drága fejlesztés mellett is - képesek lennének “lekövetni”.

Ahhoz, hogy a “vízkozmányzás” -vagyis hogy ott ahol többlet van oda tudjuk kormányoznia az ivóvizet ahol hiány van  - valóban megvalósuljon, ahhoz a jelenlegi üzemeltetési struktúra teljes átgondolására van szükség. Nem könnyű feladat: ez még a tőlünk nyugatabbra fekvő országoknak sem sikerült, valószínűleg a 2011-es helyzethez hasonlóan ismét üttörők leszünk.

Senkire nem kívánom hárítani a felelősséget abban a kérdésben, hogy az önkormányzati tulajdonú víziközmű cégek miért jutottak a jelenlegi lehetetlen gazdasági helyzetbe. 

Ezt a politikusok és a hirtelen megjelent önjelölt “szakpolitikusok” megteszik pro és kontra (ahogy a Foci esetében és a Vírus esetében stb. stb.).

Viszont tény, hogy a rendszer nem tartható fenn tovább. Ahogy egy korábban is írtam, a betegnek üszkösödik a lába: le kell vágni! Már nem lehet balzsammal kenegetni, de főleg nem lehet konzíliumot tartani felette! 

Mert akkor biztosan meghal.

Ha túl akarjuk élni a most már kézzel foghatóan érezhető éghajlat változást, akkor újra kell strukturálni a víziközmű szolgáltatást, és az ellátási területeket nem jogászoknak hanem geológusoknak, hidrológusoknak, és közgazdászoknak kell megrajzolni, úgy hogy abban igazságosan kell megjelennie a nagy hasznot termelő nagyvárosoknak, és a nehezen ellátható és veszteséges kistelepüléseknek egyaránt.

Külön kérdés a vízbázisok állami tulajdonba vétele, és az azokat összekötő reginonális vezeték rendszerek kialakítása, és működtetése, amely a vízkormányzás egyetlen biztosítéka lehet.

Mindez nem képzelhető el az Állam fellépése nélkül. 

Ezért fontos az állami integráció végrehajtása, és nem bármilyen politikai ok miatt.

Nagyon sok polgármester keresett meg az utóbbi időben, eléggé gondterhelten azzal, hogy nem tudják tartani  határidőket a víziközmű vagyon átadása kapcsán amit a jogszabály előír. 

Ezzel kapcsolatban szeretném mindenkinek felhívni a figyelmét arra, hogy semmilyen jogszabály nem ír elő ezzel kapcsolatban határidőket. 

A Nemzeti Vízművek weboldalán közzétett információk lényegében egy ajánlatot tartalmaznak a Magyar Állam részéről, mely szerint az ott meghatározott határidők mellett az önkormányzati tulajdonú víziközmű cégek, illetve a tulajdonos önkormányzatok csatlakozhatnak az integrációs folyamathoz, és ennek keretében a víziközmű cégeknek a víziközmű szolgáltatással kapcsolatban 2022-ben fennálló veszteségei kiegyenlítésre kerülnek. (Magyarul ebben az évben biztosított lesz a működésük)

Ennek az Állam részéről két feltétele van jelenleg:

• a víziközmű szolgáltatóban tulajdonos ellátásért felelős önkormányzatok víziközmű vagyonának ingyenes átadása a Magyar Állam részére

• a Magyar Állam nevében eljáró Nemzeti Vízművek Zrt. 5%-os tulajdonszerzése, amely ázsiós tőke emelés formájában valósul meg (magyarul: a  cég veszteségét az Állam a társaság tartalék-tőkéjébe helyezi, míg a jegyzett tőkét (az az összeg amelyen a társaság tőkéje nyilván van tartva a Cégbíróságon) felemeli annak 5%-al és az így kibocsátott új részvényt/üzletrészt jegyzi le az Állam)

Mindez még természetesen nem garantálja a jelenlegi szolgáltatók túlélését 2023-ban is, de biztató jel, hogy a Nemzeti Vízművek Zrt. által közzétett szerződés minták között szerepelnek, a korábbi szolgáltatók tervezett vagyonkezelési szerződései, amely valamiféle biztosítékot azért jelenthetnek, hiszen a jelenlegi szabályozás szerint a velük kötött üzemeltetési szerződés ugyanúgy csak 8 hónapos határidővel mondható fel az év végére, mint bármely más víziközmű üzemeltetési szerződés. Az sem valószínű, hogy az Állam veszni hagyná ezeket a cégeket azt követően, hogy egyes cégeknél már igen tekintélyes veszteséget fizetett ki.

Az ajánlat tehát meglehetősen nagylelkű, és - jelenlegi információink szerint - valóban csak az ott meghatározott határidőig él. 

A jogszabály alapján tehát azok az víziközmű szolgáltatók és azok az önkormányzatok is jelentkezhetnek később az integrációba, amelyek a jelenlegi határidőket elmulasztják, vagy úgy döntenek, hogy ezt az évet még megpróbálják saját maguk kigazdálkodni.

Semmilyen garancia nincs azonban arra, hogy ezek a kedvező feltételek akkor is élni fognak majd.

Budapest, 2022.09.24.

Dr. Szabó Iván

ügyvéd