Nem a rezsicsökkentés miatt van vízhiány. Ez egy hülyeség…
Nem a rezsicsökkentés miatt van vízhiány. Ez egy hülyeség…
Nagyon morbid, de kevés dolog volt
olyan jó hatással a víziközmű ágazatra, mint solymári vízhiány. Az ivóvízszolgáltatás
hirtelen nemcsak slágertéma lett (vagy 100 különböző cikk jelent meg a témában,
bár ahogy telik az idő egyre nagyobb ostobaságokat írnak), de állami szinten is
megmozdult minden. Egymást érik az egyeztetések az államtitkári és miniszteri
szinteken, hirtelen elemzések és a törvénytervezetek kerültek elő, hatalmas
fejlesztési pénzekről suttognak. Politikai döntéshozók mennydörögnek, hogy most
aztán már azonnal csinálni kell valamit! (Halleluja! Jó reggelt kívánok! Hát eddig
hol tetszettek lenni?)
Lám lám, milyen jó hatása van, ha
olyan helyen van vízhiány, ahol sok gazdag és befolyásos ember lakik….
Azok az adatok az víziközmű
szolgáltatásról, amelyeket gazdasági újságírók ma szenzációként tálalnak nem ma,
nem tegnap születtek, hanem 2013 óta kb. minden évben ismertek voltak. Készített
elemzést a MAVIZ a KPMG-vel, a Századvéggel, készített elemzést minden évben az
Energiahivatal, és a fejlesztési tárca (éppen ahogy hívták).
Minden évben elhangzott, hogy gond
van, és ha nem történik valami akkor még nagyobb gond lesz. Sorolták a
problémákat: rekonstrukció hiánya, a karbantartási munkák akadozása, a
bérfeszültségek és ennek hatására a munkaerő elvándorlása a rokon ágazatokba (illetve
bárhova), a munkaerő korfa vészes elöregedése, a minden évben előterjesztett,
és aztán lesöpört díjjavaslatok az igazságtalanul működő közműadók (amit ugyan korrigáltak,
bár inkább kivezetni kellett volna), és végül a megfizethetetlenül leszállt
energiaköltségek.
De hát szolgáltatás az mindig
volt, akkor pedig ugye nem is lehet olyan nagy a baj!?
Az a probléma, hogy ha egyáltalán
megjelentek hírek eddig a víziközmű szolgáltarásról, az is egyetlen varázsigének
volt köszönhető: a rezsicsökkentésnek. Ezt aztán rágták az ellenzéki
politikusok, mint Nemecsek a gittet. Sajnos az ágazat tényleges, vagy annak
titulált képviselői sem voltak jobbak, ha kell valami ami átviszi az ingerküszöböt,
hát akkor itt van a rezsicsökkentés.
Most már azt olvassuk, hogy a
vízhiány a rezsicsökkentés miatt van! Sőt! Hovatovább már az Alföldön is a
rezsicsökkentés miatt van aszály! Ez marhaság. Amennyire én tudom a rezsicsökkentés
víziközmű cégek gazdálkodásában mindössze 10%-ot képez. Ez könnyen
kigazdálkodható lenne, ha nem lenne a többi probléma.
2011. december 31-én az víz és
szennyvízdíjak befagyasztásra kerültek, azzal az ígérettel hogy a következő év októberében
az ágazati minisztérium majd víziközmű rendszerenként ad díjakat. Azóta is ezt
várja mindenki. Nemcsak a lakossági árak fagytak be azonban, hanem pl. az
átadási árak (két vízmű közötti víz-és szennyvíz átadási ár), és a használati
díjak is 2015-től (az a díj amit a víziközmű szolgálatók fizetnek a közművek
használatáért, és ami a beruházások alapját képezi).
Babits Mihály írja, hogy a „növeli
ki elfödi a bajt”.
Jelen esetben ez történt: olyan
sokáig halogatták a díjak meghatározását, hogy egy idő után az elmaradás olyan
mértékű lett, hogy azt már valóban nem lehetett volna ráereszteni a lakosságra.
A lakossági díjemelés elmaradását azonban lehetett volna kompenzálni pl. a
közületek differenciált díjával, vízügyi alapok létrehozásával, a pályázati
rendszer módosításával stb. stb. Ezek a lépések azonban sorra elmaradtak,
leginkább azért, mert az aktuális ágazati minisztériumban senki sem tartotta
elég fontosnak a kérdést. Az eredmény ismert: fedezethiány miatt a rekonstrukciós
munkák rendszeres elmaradása (vagy éppen elhazudása), a rekonstrukciós munkákra
szánt pénz felhasználása bérre, a karbantartások csökkenése, és emellett a munkaerő
elöregedése a folyamatos elvándorlás miatt. Mindemellett a budapesti agglomerációban
iszonyatos nyomás nehezedett a Szolgáltatókra, hogy a teljes ellenőrzés nélkül
maradt építési tevékenység mellett felrobbanó kapacitás igényt, valahogy fedezni
tudják.
Tévedés azonban azt hinni, hogy az
ágazatnak nem volt felelőssége a kialakult helyzetért.
A 2014-ben az addig nagy erővel
működő víziközmű integráció megakadt, leginkább kicsinyes partikuláris
politikai érdekek miatt. A víziközmű üzemeltetésben vagy egy un „optimális üzemméret”
amit el kell érni ahhoz, hogy a rendszer egyáltalán rentábilisan üzemeltethető
legyen. Ez még nem oldja meg azt a feloldhatatlan problémát, hogy az díjak
2011-esek, a költségek pedig 2022-esek, de enélkül a vízmű csak feneketlen kút
lesz, ahol eltűnik a közpénz.
Annak, hogy most éppen a DMRV Zrt
állami regionális vízmű üzemeltetési területén lépett fel a probléma, csak
hidrogeológiai okai vannak (mellesleg a DMRV Zrt. kb 10 éve (!) könyörgött a
döntéshozóknak a vízbázisok rendezéséért), a legnagyobb baj azoknál a szolgáltatóknál
van, ahol 2013-ban „összekalapolták” a vízművet és az optimális üzemméret alatt
működnek. Ezeknél a cégeknél már évek óta nem került sor fejlesztésre, a beruházásra
szánt összegeket (utóbbi időben már a karbantartásra szántakat is) rendszeresen
a bérek fenntartására fordították, a rendszereket pedig évek óta hagyták olyan
mértékben leromlani, hogy mára az integrációjuk sokszorosába kerül. Ezt a költséget
pedig most már csak az Állam tudja fedezni.
A sorozatosan elmulasztott szakmai
beavatkozások hiányában a magyar víziközmű szektor egy olyan beteggé vált hasonlatossá,
amelynek ár nem elég lemosogatnia az elgennyesedet sebeit. Most már amputálni
kell! Olyan bátorságra és elszántságra lenne szükség, ami 2011-ben volt a
víziközmű törvény megalkotása előtt.
Mára mindenki számára egyértelmű
kell legyen, hogy a víziközmű szolgáltatás a jelenlegi struktúrájában
fenntarthatatlan, egy átfogó reformra lenne szükség, amelynek keretében az infrastruktúra,
és ezzel együtt az ellátási felelősség állami tulajdonban kerül.
Tévedés azonban azt hinni, hogy ez
– ahogy az ellenzéki sajtó megpróbálja lefesteni – totális államosítást
jelentene. Az üzemeltetési feladatokat továbbra is elláthatnák az önkormányzati
tulajdonú víziközmű cégek, de ezek esetében is el kell érni egy optimális üzemméretet,
tehát integrálódniuk kellene, mert a víziközmű szolgáltatás most már csak
regionális szinten szerevezhető meg gazdaságosan. Ameddig a szomszédvárak
egymásra acsarkodnak, addig ez nem fog megvalósulni, és végül marad üzemeltetői
szinten is az Állam. Az önkormányzatok világosan látják ezt a folyamatot,
mégsem látom, hogy megindultak volna a tárgyalások az önkéntes integrációról,
és regionális önkormányzati szolgáltatók kialakításáról. Szerencsére vannak kivételek
is: pl. mindenki meglepetésére az állatorvosi ló módjára megdöglő dunaújvárosi
szolgáltató üzemeltetési területét végül az önkormányzati szolgáltató Mezőföldvíz
Kft. vette át, és a hírek szerint további dél-dunántúli területeket is integrálni
fog. Hasonló helyzet alakult ki Hajduböszörményben, ahol az állami regionális
vízművek mellett a nagy múltú Debreceni Vízmű Zrt. vette át az üzemeltetési
terület egy részét, és egy észak-kelet magyarországi regionális szolgáltatót
igyekszik kialakítani.
Az ország jelentős részén azonban
ezek a folyamatok még váratnak magukra, mialatt a helyzet vészjóslóan romlik.
Mit kellene akkor tenni?
Alapvetően rendezni kell azokat a
feltételeket, ahogyan az önkormányzatok átadhatják a víziközmű vagyont az
Államnak, és csatlakozhatnak az állami szolgáltatóhoz. Ennek a törvényi alapjai
megvannak, de a végrehajtási jogszabályok még nem születtek meg, így számos
kérdés „lógva” maradt. (Pl. mi lesz a sorsa a harmadik személyek által
végrehajtott beruházásoknak (lakóparok, magánvezetékek stb.))
Hozzá tartozik ehhez, hogy a
vagyonátadás után törvényi szinten kell rendezni az Állam és az önkormányzati
szolgáltatók kapcsolatát és az eddigi hátrányos megkülönböztetést meg kell
szüntetni az állami szolgáltatókhoz képest ( lásd pl. vagyonpótlási
kötelezettség)
Elengedhetetlen rendezni a díjak
kérdését a nem lakossági szektorban, ezt megelőzően azonban rendet kell tenni a
felhasználói (fogyasztói) fogalomkörben, és meg kell határozni, hogy kik azok a
felhasználók, akik beleférnek az „egyetemes víziközmű szolgáltatási díjba” és
kik azok akik nem. Itt előremutató lehet a villamosenergia, és távhőszolgáltatásnál
megjelent szabályozás a KKV-k vonatkozásában.
Módosítani kell az építési jogszabályokat,
és a lakhatási engedély megadásának feletételül kell szabni a víziközmű
szolgáltató kapacitás nyilatkozatát is (többek között)
Végül a vesszőparipám: El kell
kezdeni végre Magyarországon a vízkormányzást, ami szó szerint a víz „kormányzását”
jelenti. Nem normális helyzet, hogy ameddig az ország egyes részei víztöbblettel
rendelkeznek, addig más területeken vízhiány lép fel. Azzal a frázissal, hogy
Magyarország a vizek országa már régen leszámoltunk, de még mindig jelentős ivóvízkészletekkel
rendelkezünk, amelyek nincsenek megfelelően kezelve és elosztva.
Ez okozta a solymári vízhiányt és a nem a rezsicsökkentés.
Gyors de alapos felmérést kell
végezni, majd stratégai tervezést, és számításokat kell végezni. A reform
részeként el kell választani a vízkitermelést az üzemeltetéstől, és állami
tulajdonú regionális rendszereken keresztül kell irányítani a vízkapacitást a
vízben gazdag területekről a szűkölködő területek felé.
A szektor most helyzetbe került.
Kérdés, hogy lesz e mindehhez elég akarat és bátorság?
2022. 07. 10.
Dr. Szabó Iván
ügyvéd
Megjegyzések
Megjegyzés küldése