Lakossági vízdíj, vagy nem lakossági vízdíj?

 

Lakossági vízdíj, vagy nem lakossági vízdíj?

 

Nemrégiben az egyi pest-megyei településen elemi erővel tört fel a felháborodás, amikor a több háztartás is olyan értesítést kapott a víziközmű szolgáltatótól, mely szerint a mérőóra leolvasás során észlelték, hogy bár az adott ingatlanban gazdasági tevékenység folyik, ennek ellenére lakossági díjszabás került kiszámlázásra, mivel a Szolgáltató ott lakossági felhasználást tart nyilván. A Vízmű továbbá arra hívta fel a figyelmet, hogy az ingatlan tulajdonosa köteles a mellékmérő beszereléséről gondoskodni, és kérte hogy a tulajdonos közölje az elmúlt öt év vonatkozásában milyen volt a lakossági és a nem lakossági fogyasztás aránya. Az igazság kedvéért el kell mondani, hogy a Vízmű kötbért is róhatott volna ki, de ettől eltekintett.

 

Önkormányzati berkekben (persze ebben azért a közelgő választásoknak is van szerepe) óriási nyüzsgés indult, bizottsági ülést bizottsági ülés követett, állásfoglalások és kiáltványok fogalmazódtak meg a kisvállalkozások vélt vagy valós igazát védelmezve. Pro és kontra egyaránt elhangzanak jogi érvek, bár abban többnyire mindenki egyet értett, hogy a szabályozás hiányos, rossz.

 

Az alábbiakban szeretnék a témával kapcsolatban néhány kérdést a tőlem telhető módon megvilágítani:

 

A lakossági és a nem lakossági díj alkalmazásának problémája két dologra világít rá, az éppen 10 éves születésnapját ünneplő Víziközmű törvény kapcsán.

 

Az egyik, hogy a probléma rámutat, hogy miért is volt szükséges a Víziközmű törvény megalkotására és a hatósági árszabályozás alkalmazására.

 

A másik, hogy a jogszabályban tíz év elteltével is még mindig súlyos hiányosságok vannak.

 

Egyfelől láthatjuk, hogy abban a perceben, hogy politikai kérdés válik a vízszolgáltatás ügyéből az önkormányzat kettős arculata (a cégtulajdonosi érdek v.s. politikai érdek) közül a politikai lép előre, és akár a jogszabály ellenére is arra próbálja rábírni a szolgáltató céget, hogy ne érvényesítse gazdasági érdekeit.

 

Másfelől – ahogy arra egy korábbi írásomban már röviden utaltam (https://www.linkedin.com/pulse/elvehetik-e-vizem-iv%C3%A1n-dr-szab%C3%B3/ ) – a jogszabály a jelenlegi formájában képtelen kezelni a magyar kényszer kisvállalkozások problematikáját.

 

Felmerül a jogos kérdés, hogy eddig ez miért nem volt probléma? Ha egy vállalkozás akár már 20 éve is működik egy Vízmű területén, és a vízóra leolvasó eddig is látta, hogy a lakásként nyilvántartott helyiségben valójában pl. egy kis butik működik, akkor eddig miért nem volt ez fontos?

 

Nos, abban valóban van igazság, hogy eddig a Szolgáltatók hajlamosak voltak félrenézni az ügyben (talán néhány nagyon kirívó esetet kivéve), a gazdasági helyzet romlásával azonban egyre gyakrabban kénytelenek „minden fillérért” lehajolni, ami azt is eredményezi, hogy nem mehetnek el szó nélkül, ha bevételi lehetőségük van, főleg hogy ezt a jogszabály írja elő nekik.

 

Az alapszituáció az, amikor az adott ingatlan, mint felhasználási hely vonatkozásában a Szolgáltatónál egy lakossági felhasználó van nyilvántartva, de ott valójában valamilyen gazdasági tevékenység is folyik. Ez nagyon sok minden lehet kezdve azzal, hogy a KATA-s kisvállalkozó oda jelenti be székhelyét vagy a telephelyét, egészen addig ameddig (ez a gyakorlatban tényleg megtörtént) a vállalkozó autómosót üzemeltet lakossági vízáron. Előfordul, hogy a tevékenységet maga a tulajdonos végzi, de az is hogy az ingatlanban egy másik személy (természetes, vagy jogi személy, gazdasági társaság) is folytat tevékenységet. Ez a jövedelemszerző tevékenység sokszor szinte semmilyen külön vízfelhasználással nem jár (KATA-s kisvállalkozó pl borítékokat címez meg stb.), de előfordul, hogy a tevékenység kifejezetten vízigényes (szintén gyakorlatban előfordult eset: ásványvíz üzemet üzemeltettek a lakossági vízdíjon).

 

Amennyiben ez a tény (pl. leolvasás során) kiderül, úgy a Szolgáltatók gyakorlata általában a Víziközmű szolgáltatásról szóló 2011. évi CCIX. törvény (továbbiakban csak a Vksztv.) és annak végrehajtási rendelete az 58/2013. (II.27.) Korm. rendelet (továbbiakban Vhr.), valamint a saját Üzletszabályzatuk (továbbiakban úgyis, mint ÜSZ) alapján megállapítják a szerződésszegést és az érintett felhasználóval szemben kötbért szabhatnak ki (ez utóbbi mérlegelés kérdése), illetve visszamenőlegesen kiszámlázzák lakossági díj és a nem lakossági díj közötti különbséget.

 

A visszamenőleges díjkövetelés időbeli hatálya elvileg az, hogy az adott felhasználási hely vonatkozásában mikor került sor a nem lakossági felhasználó belépésére (vagyis mikor kezdett el valaki az ingatlanban jövedelemszerző gazdasági tevékenységet folytatni). Ezekre a tényekre bizonyítékot a közhitelű cégnyilvántartás, illetve az adott helyi önkormányzat jegyzője által kiadott működési engedély szolgáltathat, bár hozzá kell tenni, hogy a Szolgáltatókat ebben lefeljebb a saját Üzletszabályzatuk kötheti, mert akár tanú nyilatkozatát is elfogadhatják.

 

A visszamenőleges díjkövetelés általában 5 évre terjed ki (még akkor is sokkal korábban kezdődött a jövedelemszerző tevékenység), mert a Vksztv. és a Ptk általános elévülési szabályai is ezt a maximális időt teszik lehetővé.

 

Mindezen felül a felhasználót figyelmeztetik, hogy a nem lakossági fogyasztást a jövőben külön mellékmérővel mérje, ellenkező esetben a teljes ingatlan vonatkozásában a nem lakossági díj kerül számlázásra

 

(Megjegyzendő, hogy a gyakorlatban a legnagyobb feszültséget a fogyasztók körében ez utóbbi rendelkezés kelti, egyfelől mert sokszor nincsenek tisztában azzal, hogy mennyibe kerül egy mellékmérő beszerelése, illetve sokan abban a tévhitben vannak, hogy ez egy új bekötést jelent az ingatlanba (nem). Másfelől gyakori panasz, hogy a csekély vízigényű vállalkozási tevékenységet folytató kisvállalkozók feleslegesnek tartják az új vízóra felszerelését, ami a vállalkozás árbevételéhez képest jelentős költséggel jár, ugyanakkor felesleges is. )

 

Ehhez járul még, hogy ha valaki bejelenti, hogy nem lakossági felhasználására kér mellékmérőt beszerelni, akkor az az Üzletszabályzatban meghatározott viziközmű hálózatfejlesztési hozzájárulást is kell fizetnie.

 

A Vízművek a fentieket az alábbi jogszabályok alapján követelik:

 

A Vksztv. 2. § 8. pontja szerint: lakossági felhasználó: az a természetes személy felhasználó, aki nem jövedelemszerző gazdasági tevékenység keretében, saját háztartása, üdülő vagy hétvégi ház, garázs ellátása érdekében veszi igénybe a víziközmű szolgáltatást, valamint a társasház és a lakásszövetkezet,

 

A Vhr. 62. § (2) bekezdése alapján: (2) Egy felhasználási helyen belül a nem lakossági felhasználók ivóvízhasználatát külön bekötési vízmérővel, vagy mellékvízmérővel kell mérni.

 

A Vksztv. 51. § (6) bekezdése szerint:

 

(6) Ha a felhasználási hely víziközmű-rendszerbe történő bekötése a víziközmű-szolgáltató beleegyezése nélkül valósult meg, vagy ha mért fogyasztás csökkenését eredményező szabálytalan műszaki beavatkozás ténye állapítható meg, és a víziközmű-szolgáltató polgári jogi igényt érvényesít, az ellenkező bizonyításáig úgy kell tekinteni, hogy a jogellenes állapot az igénybejelentést megelőző 5 évvel korábbi időpontban kezdődött.

 

A Vhr. 70. § (2) bekezdésének c.) és f.) pontjai kimondják:

 

Vhr. 70. § (2) A felhasználó részéről szerződésszegésnek minősül, ha ...

c) a szerződésben foglalt adatváltozás bejelentési kötelezettségének nem, vagy késedelmesen tesz eleget,

...

f) az üzletszabályzatban foglalt egyéb kötelezettségeit nem teljesíti.

 

A Vhr. 70.§ (6) bekezdése szerint:

 

Vhr. 70. § (6) A felhasználó szerződésszegését a víziközmű-szolgáltató köteles bizonyítani.

 

A Vhr. 71. § (1) bekezdése kimondja:

 

Vhr. 71. § (1) Szerződésszegés esetén a víziközmű-szolgáltató üzletszabályzatában meghatározott mértékű kötbért érvényesíthet az arra jogosult fél.

 

A Vksztv. 69. § - a szerint:

 

69. §  (1) A nem lakossági felhasználó a víziközmű-szolgáltatóval kötött szerződésben foglaltak szerint a víziközmű-szolgáltató részére víziközmű-fejlesztési hozzájárulást fizet  

a) közszolgáltatási szerződéses jogviszony esetében a felhasználási helyen biztosítandó szolgáltatási kapacitásért,

 

Nem kívánok egyik oldalnak sem tippeket, adni de korrekt tájékoztatásra tekintettel el kell mondani, hogy a fogyasztóvédelmi feladatokat ellátó Hatóságok (ha magánszemély fogyasztóról van szó, akkor a Kormányhivatal, ha gazdálkodó szervezetről van szó akkor a Magyar Energetikai és a Közmű-szabályozási Hivatal úgyis mint MEKH), valamint a bírósági gyakorlat a visszamenőleges díjkövetelés esetében nem értenek egyet a Szolgáltatók jogértelmezésével ebben a kérdésben.

A Hatóságok, és az azok határozatait elbíráló bíróságok ugyanis kialakították a „mérés nélkül nincs számlázás” elvét, amely szerint elkülönített mérés hiányában lakossági fogyasztóval szemben nem lehet nem lakossági díjat érvényesíteni, tehát nem lehet a lakossági fogyasztónak visszamenőlegesen öt évre kiszámlázni a lakossági és nem lakossági díj különbözetét.

A nem lakossági fogyasztó esetében (pl. ha egy ingatlanban egy cég működött, de a vízórát valamiért nem iratták át a korábbi magánszemély nevéről) viszont ki lehet számlázni visszamenőlegesen öt évre a különbséget, de csak akkor ha a vállalkozás a Vízművel közszolgáltatási szerződést kötött. (Megjegyzem, hogy ez a törvény alapján csak kifejezetten a szerződés aláírásával jön létre, és a szolgáltatás igénybevételével nem jön létre a szerződés.) Az un. számlakorrekció további feltétele, hogy  az adott Szolgáltató Üzletszabályzatában szerepeljen, érdemes tehát ilyen esetben utána nézni az interneten, hogy mit tartalmaz a Szolgáltató Üzletszabályzata.

Óvnék viszont mindenkit attól, hogy nem jelenti be azt, hogy ő vagy más személy az ingatlanban jövedelemszerző tevékenységet végez, és így próbálja elkerülni a magasabb víz-és csatornadíj fizetést:

Amint fentebb láthattuk a felhasználó felelőssége, hogy felhasználó személyében bekövetkezett változást bejelentse a Szolgáltató felé, ennek elmulasztása pedig súlyos kötbért vonhat maga után (a kötbért mindig a szerződéssel rendelkező személynek kell megfizetnie, tehát adott esetben olyat is sújthat, aki már évek óta elköltözött, de a bejelentést elmulasztotta).

Másrészt a hatósági határozatok és az ilyen ügyekben született bírósági ítéletek csak azt mondják ki, hogy külön mérés hiányában a nem lakossági díj NEM SZÁMLÁZHATÓ, azt NEM mondják ki hogy NEM KÖVETELHETŐ!

Konkrét ügyben a Kúria ítéletében mondta ki, hogyha egy felhasználó jogtalanul vette igénybe a kedvezményes lakossági díjat, akkor ez a személy a két díj közötti különbözettel jogalap nélkül gazdagodott. (Ptk. 6:579.§) Ilyen esetben tehát a vízmű polgári pert indíthat, amely végső soron (perköltségek, ügyvédi munkadíjak, kamatok stb.) jóval többe kerülhet mint maga az eredeti vízdíjtartozás.

Ilyen esetben azt terheli a jogalap nélkül gazdagodás megtérítése, aki a díjkülönbséggel gazdagodott, ha ez maga a tulajdonos volt akkor őt (pl. az ingatlan tulajdonosa az ingatlanban szálláshelynyújtással foglalkozott), ha ott valamilyen vállalkozás, gazdasági táraság tevékenykedett akkor azt, viszont a kötbér (a bejelentés elmulasztása miatt) ilyen esetben is az ingatlant tulajdonosát sújthatja.

Érdemes tehát inkább utólag is bejelenteni a Szolgáltatónál, hogy az ingatlanban jövedelemszerző gazdasági tevékenység folyik, és a kötbér elengedését vagy mérséklését kérni.

Sajnos a kis vízigényű vállalkozások problémáját ez nem oldja meg. Az elkülönített mérés, és az ahhoz szükséges mellékmérő bekötése csak abban az esetben elkerülhető, ha úgy döntenek, hogy az egész ingatlan vonatkozásában megfizetik a magasabb tarifát (de lehet adott esetben ezzel még mindig jobban járnak).

Az ilyen vállalkozások esetében csak a jogszabály módosítás lehet kielégítő megoldás.

A magam részéről a törvény fentebb idézett lakossági felhasználói definícióját módosítanám az alábbiak szerint:

5/A Nem lakossági felhasználó, az természetes vagy jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet, aki (amely) a víziközmű-szolgáltatásba bekapcsolt ingatlan használója, és az ingatlant jövedelemszerző gazdasági tevékenysége érdekében veszi igénybe, kivéve a társasházat és a lakásszövetkezetet. A jelen törvény alkalmazásában nem minősül  jövedelemszerző gazdasági tevékenységnek a székhelyszolgáltatás, illetve olyan tipikusan nem vízfelhasználással, vagy szennyvíz kibocsátással járó gazdasági tevékenység amelyet az egyéni vállalkozó, vagy a gazdálkodó szervezet az ingatlan igénybevételével folytat, és az ügyfélforgalom számára tipikusan nem nyitott feltéve, hogy az ingatlanon igénybevett ivóvíz mennyisége, illetve a  kibocsátott szennyvíz mértéke nem haladja meg  a Víziközmű törvény végrehajtásáról rendelkező 58/2013.(II.27.) Korm. rendelet 8. számú mellékletében meghatározott értékeket. 

 

A felhasználási hely fogalmát az alábbiak szerint módosítanám:

5. felhasználási hely: az a víziközmű-szolgáltatásba bekapcsolt ingatlan, amelyen a víziközmű-szolgáltatást a felhasználó igénybe veszi. Amennyiben az víziközmű szolgáltatásba bekapcsolt ingatlanon lakossági és nem lakossági felhasználó is igénybe veszi a víziközmű szolgáltatást, úgy erre vonatkozó fogyasztásmérő hiányában csak abban az esetben a köteles a nem lakossági felhasználó külön fogyasztásmérőt felszereltetni, amennyiben jövedelemszerző gazdasági tevékenységéhez igénybe vett vízmennyiség vagy az annak alapján elszámolt kibocsátott szennyvízmennyiség meghaladja a Víziközmű törvény végrehajtásáról rendelkező 58/2013.(II.27.) Korm. rendelet 8. számú mellékletében meghatározott értékeket

Ez azonban csak a személyes szubjektív javaslatom.

Némi reményt kelt azonban, hogy tudomásom szerint a MEKH jogászai folyamatosan gyűjtik össze azokat a jogszabályi hiányosságokat, amelyeket egy közelgő módosításban ki lehet javítani.  

Remélhetőleg ennek keretében ez a helyzet is megnyugtatóan tisztázódni fog mind a felhasználók, mind a fogyasztók vonatkozásában.

 

kelt: Budapest, 2022. 02. 19.

 

Dr. Szabó Iván

ügyvéd