Hogyan lehet mégis vizem? Az önkényes rákötéstől, bírósági szerződés létrehozáson át, a közérdekű üzemeltető kijelöltetéséig.

 

 

Hogyan lehet mégis vizem? Az önkényes rákötéstől, bírósági szerződés létrehozáson át, a közérdekű üzemeltető kijelöltetéséig.

 

 

Korábbi cikkeimben arról írtam, milyen indokokkal tudnak a víziközmű szolgáltató cégek elzárkózni attól, hogy az ingatlanunkat bekössék a víziközmű hálózatba.

 

A következő írásokban abban próbálok majd tanácsot adni, hogyan lehet az ilyen helyzeteket lehetőség szerint a legszabályosabban megoldani.

 

Az előző írásaimban is említettem 2021. január 1-től jelentős változások történtek a bekötések engedélyezésének vonatkozásában. (akit részletesen érdekel ezt a Víziközmű törvény 55./J. §-a tartalmazza többek között). A lényege ennek az, hogy ha a Fogyasztó benyújtotta engedélyezés iránt a bekötésről szóló terveket, akkor a Vízműnek 15 napja van rá, hogy reagáljon (pl. a hálózat kapacitásának hiányára tekintettel elutasítsa a bekötési kérelmet). Ha ezt elmulasztja, akkor a fogyasztó megkezdheti a kivitelezést. Ezután már csak 20 napja marad arra, hogy kifogást emeljen a bekötés ellen, de ez kizárólag a tervek műszaki alkalmatlansáságra hivatkozással történhet (és nem hivatkozhat pl. a hálózat kapacitásának hiányára.). Szintén újdonság, hogy a Vízmű nem saját maga dönti el, hogy a bekötési terv alkalmas-e, hanem a fogyasztó tájékoztatása mellett a Műszaki Biztonsági Hatóság döntését kell kérnie.

 

Az így elkészült bekötés esetén a Vízmű már csak egy alkalommal emelhet kifogást: az üzembe helyezésénél, vagyis akkor, amikor a víz – és csatornabekötésre ténylegesen sor kerül.

 

A törvény itt viszont már úgy fogalmaz, hogy a tényleges bekötés elmaradásának két oka lehet: a Vízmű a bekötővezeték üzembe helyezését megtagadja, illetve „műszaki feltételek a víziközmű szolgáltató szerint egyébként nem adottak”.

 

Ezzel a félmondattal lehetnek problémák, itt ugyanis a Vízmű, mint a „műszaki feltétel” részeként hivatkozhat arra, hogy az általa üzemeltetett rendszernek nincs megfelelő kapacitása.

 

A joggyakorlat még nem alakította ki, hogy vajon, ha a Műszaki Biztonsági Hatóság a Vízmű érvelését fogadja el, és a hálózat kapacitásának hiányára tekintettel elutasítja a bekötést, akkor az „műszaki feltételnek” minősül -e?

 

Őszintén szólva, az én véleményem az, hogy egy valóban műszaki probléma (a rendelkezésre álló víznyomás hiányában, az ivóvíz nem biztosítható, megfelelő kapacitású szennyvíztisztító hiányában, a tisztító nem tud elegendő szennyvizet befogadni.)

 

Mindennek a kiinduló pontja az tehát, hogy az adott vízműnek, az új fogyasztó ellátására van elég kapacitása?

 

Azt a tényt viszont, hogy nincs kapacitása, azt a vízműnek kötelessége igazolni.

 

Fontos kérdés, hogy ha a kapacitást lakossági és nem lakossági fogyasztó között kell megosztani, akkor először mindig a lakossági igényt kell kielégíteni! (Viziközmű törvény 51. §)

 

Azoknak a cégeknek, amelyek ingatlan beruházással foglalkoznak nem árt ilyen szituációban átgondolni az üzletmentet: a normális eljárás természetesen az lenne, ha lakóingatlant már víz- és csatornabekötéssel adnák át a vevőknek. Ugyanakkor egy kapacitáshiányos területen a vízmű joggal zárkózhat el arra hivatkozással, hogy ha ugyanezen a területen lakossági igények is vannak, és előbb azokat kell kielégíteni.

 

Ugyanakkor a társasház és a lakásszövetkezet lakossági felhasználónak minősül a törvény szerint, ezért, ha a vállalkozó eleve társasház beruházást hoz létre, akkor célszerű az ingatlant társasházzá alakítani, és úgy kérni a bekötést. Családi ház építésénél viszont az a célszerű, ha már a vevő, mint magánszemély kéri meg a bekötést.

 

Nem minősül ugyanakkor lakossági felhasználónak az egyéni vállalkozó, ha az ingatlanát jövedelemszerző tevékenysége érdekében használja, pl. egy kisboltot, vagy műhelyt tart fenn benne.

 

(Sajnos a törvény nem differenciál abban a kérdésben, ha az adott ingatlanban egy család lakik, és mellette vállalkozást is tart fenn. A vízművek pedig nyilván úgy értik, hogy akkor nem lakossági felhasználóról van szó)

 

Honnan tudhatjuk, hogy a vízműnek van-e kapacitása?

 

A víziközművek működésével kapcsolatos adatok közérdekűek, tehát akár a kapacitásra vonatkozó műszaki adatokat is ki lehet kérni. Az adatok elemzéséhez viszont már műszaki szakértőt kell kérni (lehetőleg igazságügyit, hiszen később úgyis ilyenre lesz szükség)

 

Milyen szervekhez és hivatalokhoz fordulhatunk?

 

Ha az informális megkeresések nem működnek (felhívjuk a vízmű igazgatóját, a polgármestert, a kerületi képviselőt stb.), akkor alapvetően a következő szervekhez érdemes fordulni:

 

Alapvetően a bekötés létesítése kapcsán a Kormányhivatalnak vannak hatáskörei, mint láthattuk (Műszaki Biztonsági Hatóság - Kormányablak)

 

Mindenképpen érdemes megkeresni panaszunkkal a Magyar Energetikai és Közműszabályozási Hivatalt (MEKH), amely a víziközmű cégek törvényességi felügyeletét látja el, előfordulhat viszont, hogy a panaszunkat a Fogyasztóvédelemhez továbbítják. (A MEKH-nek még további fontos szerepe lehet, de erről a későbbiekben írok)

 

Fordulhatunk-e a Bírósághoz, és mit tehet a Bíróság?

 

A fogasztó és a vízmű között egy polgári jogi szempontból speciális szerződés jön létre, az ún. közszolgáltatási szerződés (Polgári Törvénykönyv 6:256.§) A közszolgáltatási szerződés egyik specialitása, hogy a szolgáltót szerződéskötési kötelezettség terheli, tehát szolgáltatónak kötelessége megkötni a szerződést a fogyasztóval.

 

Ennek megfelelően a Bíróság létrehozza a Felek között a szerződést, amennyiben a szolgáltató attól indokolatlanul zárkózik el. (PTK. 6:71. §, és 6:72§) Külön is rendelkezik a törvény, hogy azzal a féllel szemben, amely gazdasági erőfölényével indokolatlanul visszaélve zárkózik el a szerződés létrehozásától a másik fél követelheti, hogy a bíróság hozza létre a szerződést (A víziközmű szolgáltatás esetében a gazdasági erőfölény a szolgáltató monopol helyzete miatt eleve fennáll)

 

A hangsúly itt az indokoltságon van. Amennyiben a vízmű bizonyítani tudja, hogy a rákötés kapacitás hiánya miatt nem lehetséges, akkor a Bíróság el fogja utasítani a kerestet.

 

Az első és legfontosabba kérdés tehát annak tisztázása, hogy a vízmű valóban indokoltan zárkózik-e el a közszolgáltatási szerződés megkötésétől?

 

Adott esetben akkor érdemes rögtön a Bírósághoz fordulni a szerződés létrehozása érdekében, ha vannak arra utaló jelek, hogy a kapacitás rendelkezésére állása vitatható. Ilyen pl. az adott területen egyes ingatlanok be vannak kapcsolva a szolgáltatásba, mások pedig nem. (Itt megint utalok arra, hogy vízműnek joga van a lakossági és a nem lakossági felhasználók között különbséget tenni)

 

Végső megoldás: a felelősség

 

 

Mi a helyzet akkor, ha műszaki adatokból az derül ki, hogy az adott területen szolgáltató vízmű cégnek nincs meg a szükséges víz- vagy szennyvízkapacitása? A Vízmű a tulajdonos Önkormányzatra, az Önkormányzat a Kormányra mutogat, mondván nem kap elég támogatást stb. stb.

 

A Fogyasztó viszont nem akar semmi mást, mint ami a XXI. században teljesen elvárható, közműves ivóvíz és szennyvízellátást, amit úgy mellesleg az Alaptörvény is garantál számára. A Fogyasztó joggal kérdezheti: Mi közöm nekem ehhez az egészhez? Van ellátási felelősség, és van szolgáltatási felelősség: tessék megoldani a problémát!

 

Nyilvánvaló, hogy az a megoldás, amit itt leírok meghaladja a Jog kereteit, nagyívű, hosszabb időt vesz igénybe, és társadalmi és politikai összefüggései vannak, valamint nagyban függ a közösség összefogásától, és érdekérvényesítő képességétől.

 

Az ellátási felelősségből ered, hogy az önkormányzatnak(oknak) olyan szolgáltatóval kell szerződést kötnie, amely rendelkezik megfelelő kapacitással. A tulajdonos önkormányzatok felelősek ugyanakkor azért is, hogy tulajdonukban álló viziközmű vagyonon megtörténjenek azok a fejlesztések (új vezetékszakaszok kiépítése, szennyvíztisztítók bővítése stb.), amelyek lehetővé teszik a kapacitások növelését.

 

Az én személyes véleményem szerint, ha egy víziközmű szolgáltató már tartósan, és nagy tömegben nem képes fogadni a lakossági vagy akár a nem lakossági igényeket, akkor az adott önkormányzatnak másik szolgáltatót kell keresni, amely nagyságánál és gazdasági erejénél, vagy akár csak földrajzi adottságánál fogva (pl. nagyobb vízbázisokkal rendelkezik, területén korábban nagyobb kapacitású tisztítómű épült stb.) képes az igényeket kielégíteni.

 

Mi történik, ha az érintett önkormányzat/ok bármilyen oknál fogva ezt mégsem akarják megtenni?

 

Hivatkoztam már arra, hogy az vízművek felett a törvényességi ellenőrzést a MEKH gyakorolja.

 

A Víziközműtörvény felhatalmazza a MEKH-et, hogy amennyiben egy településen a víziközmű szolgáltatást veszélybe kerül, úgy un „közérdekű üzemeltetőt” jelöljön ki. A közérdekű üzemeltető kijelölésekor a MEKH lényegében „leváltja” a régi vízmű szolgáltatót, és egy olyan szolgáltatót bíz meg, amely felehetően képes ellátni a szolgáltatást.

 

A törvény ezt a lehetőséget nyilvánvalóan szélsőséges esetekre tartja fenn, és még nincs joggyakorlat vagy precedens arra, hogy lakossági panaszok alapján rendeltek ki közérdekű üzemeltetőt, azonban úgy vélem, hogy a lakossági és nem lakossági igények tömeges elutasítása már olyan ellátásbiztonsági kérdést vethet fel, amely igenis megalapozhatja ezt az intézkedést.

 

Érdemes tehát a fogyasztóknak összefogni és tömegesen a MEKH-hez fordulni annak érdekében, hogy a közérdekű üzemeltető kijelölésre kerüljön, és az új szolgáltatóval a probléma remélhetőleg megoldódjon.

 

A következő írásomban az alternatív bekötési lehetőségektől lesz szó.

 

Budapest, 2020.01.02.