Miért nincs vizem? II.

 

Egy héttel ezelőtt írt cikkemben írtam arról, hogy milyen indokokkal zárkóznak el víziközmű szolgáltató cégek attól, hogy új bekötéseket létesítsenek, és ez milyen – véleményem szerint már nemzetgazdasági szintű – problémákat okoz.

 

Ahogyan ígértem ebben a cikkben megpróbálok közérthetően adni néhány tanácsot arról, hogy mit lehet tenni, milyen eljárási szabályokat lehet és kell követni, ha a víziközmű szolgáltató elzárkózik a csatlakozás létesítésétől.

 

Mielőtt belevágunk ebbe a kérdésbe, érdemes először egy másik alapvető kérdést megvizsgálni:

 

Lehet-e víziközmű magántulajdonban, és ha nem lehet akkor miért lehet mégis?

 

Hosszú alkotmányjogi és közigazgatási jogi fejtegetés nélkül maradjunk annyiban, hogy Önkormányzati törvény, Nemzeti vagyonról szóló törvény, és a Víziközmű törvény is kimondja, hogy víziközmű csak állami vagy önkormányzati tulajdonban lehetnek.

 

Ha a kedves olvasó azt tapasztalta építkezés, vagy csak új lakás/ház vásárlása esetén, hogy ez mégsem így van a saját esetében (a laktanyából kialakított lakópark szennyvíztisztítóját nem tartja karban senki, az utcai csőtörtés után senki nem akarja helyreállítani hibát, mert „nem az övé, a vízmű azért nem ad engedélyt a rákötésre, mert a lakóparkban kialakított rendszert az önkormányzat nem vette át a beruházótól stb.), akkor annak a következő okai lehetnek:

 

1.)    Annak ellenére, hogy egy vízilétesítmény megfelelt a víziközmű kategóriának, mégsem került önkormányzati/állami tulajdonba (régi szocialista nagyvállalatok idején létesített víziközművek, amelyek lakossági igényeket is kielégítettek. Szintén régi szocialista iparvállaltok felszámolási eljárásában magántulajdonba került víziközművek)

2.)    Magánbefektetők által kialakított víziközműrendszereket (pl. lakóparkok) a beruházó nem tudta, vagy nem akarta átadni az érintett önkormányzatnak/államnak.

 

Mitől lesz a „vízi-mű” egyben „köz-mű” is?

 

Az utóbbi időben egyre gyakrabban tapasztaljuk, hogy vita alakul ki arról, hogy egy adott víziközmű (ivóvíz, vagy csatornahálózat, szennyvíztisztító és tartozékai alkatrészei stb.) víziközműnek minősül-e, és kiterjed-e rá a Víziközmű törvény? (Ez azért nagyon fontos, mert a fogyasztót elsősorban a törvény rendelkezései védik meg, ha viszont nem terjed ki az adott esetre a törvény, akkor védelem sincs!)

 

Van olyan, hogy egy vízimű nem víziközmű?

 

Igen, sajnos előfordul.

 

A viziközmű: „vizi-köz-mű”. A törvény szempontjából a „köz” van megnyomva, attól tehát hogy egy mesterséges mű valamilyen vízellátási (ivóvíz, szennyvíz), vagy vízgazdálkodási (öntözés, belvíz- árvízvédelem) feladatot lát el, nem biztos, hogy „köz” mű lesz.

 

Ahhoz, hogy a vízi-létesítmény „közcélú” legyen a következő feltételeknek kell megfelelnie:

 

1.)    közterületen legyen

2.)    a funkciója ivóvíz- vagy szennyvízelvezetési szolgáltatást biztosítson (ide tartozik pl. a vízbázisvédelem, vagy a tüzvíz biztosítása is, de ha az esővíz a közcsatornába folyik (u. egyesített rendszer, akkor csapadékvíz elvezetés is), és legalább 25 lakossági (a természetes személyek, de a társasház és a garázszövetkezet is, de a kis cégek pl. már nem) ellátását szolgálja

3.)    a fenti két pontnak is megfelelő esetben – ha eddig nem volt víziközmű- akkor az azzá történő átalakítása aránytalan költséggel járna.

4.)    A MEKH továbbá víziközművé minősíthet olyan vezetékszakaszokat, ahol a törzshálózat és a bekötővezeték nagyobbrészt állami vagy önkormányzati területen halad át (ezt csak az Állam vagy az érintett önkormányzat kezdeményezheti)

 

Nem víziközművek pld: a nem közterületen lévő belső hálózatok, amelyek valamilyen közös célú ingatlan használatához kapcsolódnak: ilyenek például a külterületen kialakított lakóparkok, nyugdíjas otthonok, szolgálati lakások.

 

Fontos, hogy amennyiben az érintett létesítmény esetében kérdéses, hogy víziközmű-e, akkor arról a tulajdonosa, vagy az érintett önkormányzat/és vagy az Állam kérheti a Hivatal (ez alatt mindig a Magyar Energetikai és Közműszabályozási Hivatal-t értem) döntését.

 

Fő szabályként a víziközművek úgy jönnek létre, hogy az önkormányzat azokat megépítetti, majd üzemeltetésbe adja annak a viziközmű szolgáltató cégnek, amely a közigazgatási területén működik.

 

Gyakori, hogy a víziközművet egy magánberuházó hozza létre és annak elkészülte után az érintett önkormányzat tulajdonába adja.

 

Emlékeztetve az előző cikkemben írottakra, hangsúlyozni szeretném, hogy a víziközművek önkormányzati tulajdonba vétele, és annak üzemeltetése az települési önkormányzatok részéről nem „jótékonysági gesztus”, hanem kötelezettség.

 

A „Miért nincs vizem? I.” -ben utaltam arra, hogy az utóbbi időben egyre gyakrabban találkozom olyan esetekkel, amikor érintett települési önkormányzat az ott üzemeltető víziközmű cég kapacitásának hiányára hivatkozással nem veszi át a magántulajdonú beruházó által elkészített víziközmű rendszert.

 

A Víziközmű törvény egyik legfontosabb alapelve az ellátási felelősség elve. Ezt azt jelenti, hogy az önkormányzatnak (Államnak) joga és kötelessége a közigazgatási területén a víziközmű szolgáltatásról gondoskodni.

 

Természetesen egy elkészült rendszer esetén felmerülhetnek műszaki kérdések, amelyek az üzembe helyezés feltételei lehetnek, de önmagában az a tény, hogy az adott víziközmű szolgáltatónak nincs kapacitása (nem tud megfelelő nyomáson ivóvizet biztosítani, nem elegendő a szennyvíztisztító kapacitása stb.) nem szolgálhat mentségül arra, hogy a lakossági igényeket elutasítsák.

 

A települési önkormányzatoknak van lehetőségük arra, hogy egy nagyobb szolgáltatóhoz, elsősorban egy állami szolgáltatóhoz csatlakozzanak, amennyiben az kisebb önkormányzati tulajdonú vízműveknek – fejlesztési források hiányában – nincs lehetőségük több kapacitást adni. Természetesen dönthetnek úgy, hogy ezt nem teszik meg, de ennek az árát semmiképpen sem a fogyasztókkal kellene megfizettetniük.

 

Az a javaslatom, hogy ha ilyen példával találkoznak, akkor mindenképpen a Hivatalhoz forduljanak jogorvoslatért és beruházóként kérjék a víziközművé nyilvánítást.

 

A következő cikkben arról fogok írni, hogy ki és mikor végezheti el a rákötést, és ezért milyen árat kérhet?

 

2020. 12. 13.