Úgy tűnik meglehetősen odacsap a Kormány a közműszolgáltatóknak, avagy lehet hogy ezúttal a Vízmű fog fizetni nekünk?

 

 

 

 

 

 

Nemrégiben megjelent a Parlament web lapján az Az ingatlanok közműcsatlakozásának elősegítése érdekében egyes törvények módosításáról szóló T/13478 számú törvényjavaslat, amely (többek között) módosítja Víziközmű szolgáltatásról szóló 2011. évi CCIX. törvény 55. §-át, illetve kiegészíti azt.

 

A módosítás egyébként nemcsak a víziközmű szolgáltatókat, de a gáz és villamosáram ellátással foglalkozó ágazatokat is érinti, de én itt csak a víziközmű szolgáltatással foglalkozom.

 

A módosítás kifejezetten deklarált célja, hogy egyszerűbbé és gyorsabbá tegye a fogyasztóknak a közműhálózathoz történő csatlakozását. A törvényalkotó ezúttal azonban messzebbre is ment: nemcsak lerövidítette azt a határidőt, amely alatt a szolgáltatónak nyilatkoznia kell a fogyasztó csatlakozási igényéhez mellékelt műszaki tervre, de „hallgatás beleegyezés” elvét alkalmazza. Ráadásul, ha a Fogyasztó az egyébként szabályos csatlakozást kiépíti és bejelenti a Szolgáltatnak, amely annak üzembe helyezését indokolatlanul megtagadja, akkor a  - Fogyasztók egy bizonyos köre  - kérheti a Szolgáltatótól (Vízműtől) a bekötéssel kapcsolatos költségei megtérítését.

 

Mindezt kicsit érthetőbben:

 

Azt hiszem az mindenki számára világos, hogy ha egy építkezést folytat pl. családi vagy társasházat épít, akkor az építés engedély megkérésekor el kell készíteni egy csatlakozási tervet az ivóvíz,- vagy szennyvízhálózatba történő csatlakozásról (feltéve persze, hogy van lehetőség erre, tehát van gerincvezeték, vagy csatorna kiépítve, és a Szolgáltatónak van is kapacitása). Az is világos, hogy ezt a bekötési tervet jóváhagyásra meg kell küldeni az azon a területen víz/és vagy szennyvízszolgáltatást nyújtó Szolgáltatónak (a vízműnek)

 

A jogszabály eddig nem tartalmazott azonban határidőt arra vonatkozóan, hogy a Szolgáltatónak (értsd a Vízműnek) milyen határidőn belül kell a benyújtott tervekre nyilatkoznia, ami a gyakorlatban sok problémát okozott. (Gyakran már a csatlakozás kiépítése is megtörtént, amikor utólag utasították vissza a terveket stb. stb.)

 

A törvénytervezet ezt most jelentősen módosítaná, mivel a bekötési tervet a Vízműnek nemcsak 15 napon belül kell elbírálnia, de amennyiben ezen határidőn belül nem nyilatkozik, akkor úgy kell tekinteni, hogy a hozzájárulást megadta, és a kivitelezést meg lehet kezdeni!

 

A törvénytervezet és ezen a könnyítésen is tovább megy, és kimondja hogy bizonyos fogyasztói körben a Vízműnek meg kell téríteni a víz/és vagy szennyvízbekötéssel kapcsolatban felmerült költségeit!

 

Ebbe a fogyasztói körbe azok tartoznak, akik legfeljebb 32 mm átmerőjű ivóvízvezetéket, vagy legfeljebb 160 mm átmerőjű szennyvízvezetéket kívánnak létesíteni.

 

A költségtérítés akkor jár részükre:

 

Ha egyébként a tervek megfelelőek voltak, és a kivitelezés megtörtént, és azt kivitelezés befejezését a fogyasztó be is jelenti a Vízműnek a kivitelezés befejezésétől számított 120 napon belül. Alapesetben ilyenkor a Fogyasztó kérelmezi a Vízműnél, hogy a kiépített bekötést helyezze üzembe. Ha a vízmű a bekötést nem ítéli műszakilag alkalmasnak, akkor ezt 8 napon belül megtagadhatja.

 

A Fogyasztónak eddig is volt lehetősége az üzembe helyezés megtagadása esetén a műszaki biztonsági hatósághoz fellebbezzen, amely elrendelhette a bekötést. Most viszont a Fogyasztónak arra is van lehetősége, hogy ha az üzembe helyezés megtagadása alaptalan volt, akkor a Vízművel fizetettheti ki a bekötéssel kapcsolatos költségeit!

 

A költségtérítésbe tartozó költségek körét a Törvény 55/H. §-a sorolja fel:

 

55/H. § *  (1) Mentes a víziközmű-fejlesztési hozzájárulás, az igénybejelentés elbírálásának díja, a tervegyeztetés, adategyeztetés vagy ennek megfelelő szolgáltatás díja, a kiszállási díj, az igényfelméréssel és az igénybejelentés feldolgozásával, elbírálásával kapcsolatban bármilyen tevékenység, szolgáltatás díja, továbbá rácsatlakozáskor a bekötési vízmérőóra költsége, a bekötési vízmérőóra felszerelésének díja és a nyomáspróba díja alól a legfeljebb 32 mm átmérőjű ivóvízvezeték és a legfeljebb 160 mm átmérőjű szennyvízvezeték bekötése.

 

Egyenlőre ez törvényjavaslat, de a Miniszterelnökség az előterjesztő, ezért valószínűnek tartom, hogy gyorsan kerül majd elfogadásra.

 

A szubjektív meglátásom a javaslattal kapcsolatban, hogy egyfelől örvendetes minden intézkedés, amely a bürokratikus akadályokat felszámolja, és a gyakorlatban valóban sok probléma van bekötések engedélyezésével. Másfelől azonban, ismerve a víziközmű-szolgáltatók siralmas állapotait, attól tartok hogy a kisebb szolgáltatóknál ez káoszt idéz majd elő.

 

Különösen problémásnak tartom a Pest megyei helyzetet, ahol az országosnál is jóval töredezettebb az üzemeltetői struktúra (értsd: több kisebb vízmű van), ezzel együtt viszont is nehezedik a legnagyobb nyomás a vízművekre az új bekötések vonatkozásában!

 

Mindenkinek ismert a helyzet: a Kormány által nyújtott támogatások igénybevételéhez a fiatal családok az agglomerációban viszonylag kedvezőbb áron jutnak ingatlanhoz, ami az építkezések számának jelentős növekedésével jár, viszont az itt szolgáltató vízműveknek a tulajdonos önkormányzatok nem tudnak a fejlesztésre megfelelő pénzt biztosítani, így a szolgáltatók kapacitása folyamatosan csökken. Mindezt növeli az agglomerációban az utóbbi időben kiépített úthálózat (pl. M0) vonzza (elsősorban) a logisztikai ipart, amely szintén kapacitás igénnyel lép fel.

 

Kérdéses tehát hogy a Pest megyei agglomerációban működő kisebb szolgáltatók hogyan fognak megbirkózni ezzel a megnövekedett adminisztrációs nyomással, és honnan lesz pénz az egyébként is forráshiányos ágazatban a költségtérítések kifizetésére?

 

Budapest, 2020.10.31